Egyébként ha már Lady Dianánál tartunk, nézzétek meg az emlékmű talapzatát.
Nem csak, hogy a new yorki Szabadság szobor (és annak kicsinyített, szajna-parti
párizsi másolatának) kezében tartott fáklyához hasonló lángcsóvát láthatunk, hanem
egy ötágú csillag (más névenpentagram) van a talapzaton. Ennek pedig megint
természeti jelentősége van, ami az alábbi képből csodálatosan látszik.
AZ ÖTÁGÚ CSILLAG MEGJELENÉSE
A kecskefejű ördögi arc nem más mint Baphomet – homlokán a pentagrammával –
(történetéről bővebben egy igen sok ezoterikus infóval – melyet csak kiskanállal és
egészséges szkepticizmussal ajánlok fogyasztásra! – telerakott oldalon
olvashatsz: Baphomet története), akinek figurája, és szimbolikája olyan erős, hogy
még a kommunizmus címereiben is mindenhol megtalálhatjuk az ötágú csillagot.
Amin érdemes elgondolkodni az a természeti erők tiszteletének kérdése. Számomra
legalábbis az összes ilyen kutatás arra enged következtetni, hogy aki a
tervezőasztalnál üldögél, az nem találgat és rulettezik, hanem nagyon is pontosan
tudja, hogy mit és miért akar úgy, ahogy. Hozhatnék még számos példát, hogy
milyen egyéb szimbolikával találkozhatunk, de ha már annyi tanulsága van ennek a
cikknek bárki számára, hogy a meghatározó cégek logóin, jelentős történelmi
események időpontján elgondolkodik, már közelebb leszünk a megoldáshoz így
közösen. Természetesen nyitott vagyok minden olyan logikus magyarázatra, amely
cáfolja a felsorolt feltételezéseket!
Egy rövid tanulságot így a végére mégis szeretnék odatenni, főleg azoknak, akik azt
hiszik, hogy “Na, ez a Józsi is egy tökkelütött összeesküvés-elméletes f@sz”. Nekem
az a véleményem, hogy amit látunk, az a teremtés tökéletes folyamata, csak nem
vesszük észre, hogy a nem kívánt valósághoz mi szolgáltatjuk az energiát.
Emlékeztek rá, hogynéhány bejegyzéssel ezelőtt úgy fejeztem be az egyik írást,
hogy “Kezdetben volt a semmi, ami/aki meg akarta tapasztalni tudattalan önmagát,
ezért létrehozta a valamit, hogy tapasztalati úton tudatossá váljon” és így már
reflektálni tudott önmagára.
Kiterjedése lett a dolgoknak azáltal, hogy nem egyetlen pontba sűrűsödött
össze a végtelen potencialitás minden szintjét tartalmazó vanság, hanem a két
pont közé már lehetett egyenest húzni, azaz a megtapasztalható valóság
manifesztálódott! Ennek a megnyilatkozása leginkább a XX. században