részvényesek közgyűlésén a szuverén publikum
szakszerűen dönt kinevezésekről és
elmozdításokról, egy emberöltő ideje alatt
létrejött egy oligarchia, amely ugyanolyan
zárt, mint a régi Velence urainak köre.
Háromszáz ember, akik közül mindegyik ismeri a
másikat, irányítja a kontinens gazdasági életét
és utódaikat környezetükből keresik ki. Ennek a
sajátságos jelenségnek a sajátságos okait,
amelyek bevilágítanának a jövendő társadalmi
fejlődés sötétjébe, most nem mérlegeljük."
A költő Frank Wedekindhez írott levelében Rathenau közelebbről is megvilágítja
kiket is ért a "háromszázak" alatt:
"A valódi "háromszázak" óvatosságból és
megszokásból letagadják hatalmukat. Ha
megkérdezi őket, így válaszolnak: mi nem tudunk
semmiről, ugyanolyan üzletemberek vagyunk, mint
mások. Ezt követően nem háromszáz, de háromezer
kereskedelmi ügynök jelentkezik majd, akik
harisnyával, vagy művajjal kereskednek, és
közlik: mi vagyunk azok.
Névtelenségükben rejlik a hatalmuk. Ismerek
egyet, aki nem a legjelentősebbekhez tartozik,
aki egyáltalán nem találkozik senkivel, kivéve
a borbélyát. Ismerek olyat, aki csaknem
szegény, és egy hatalmas vállalatnak a
tulajdonosa. Ismerek egy másikat, aki talán a
leggazdagabb és akinek a vagyona a gyerekeire
van íratva, akiket gyűlöl. Többen
beszámíthatatlanok. Egyik a jezsuiták számára
dolgozik, egy másik a kúria ügynöke. Megint egy