munkájához, aki egyszerre cselekedni és gondolkodni is tud... Rathenaunak minden
előzékenysége ellenére diktátori gondolkodásmódja van, hajlik a szakszerűségre, és
inkább tovább megy, semmint hogy megváltoztatná azt az utat, amelyen már egy
évtizede halad... Egy ilyen, a politikai életben egyéni utat járó személy számára nem
helyes irányelveket előírni, mégis ma ezt mondják:
Rathenau antimilitarista, antinacionalista, antikapitalista. Az egyszerűsítésnek, a
leszerelésnek, a tervgazdálkodásnak és a nemzetközi közgazdaságnak a híve. Ezért
valójában a külföld támogatottja, nevezetesen Angliáé, de csak igen kevesen tudják,
hogy 1920-ban Spaa-ban egyedül ő akadályozta meg a kudarcot, és hozta létre az
egyetlen megegyezést, amely 1918. óta a háborús felek között létrejött."
A JÖVŐ
A jövőről így ír Walther Rathenau a "Nach der Flut" (Özönvíz után) című írásában:
"A legtöbben még nem ismerik sorsukat, nem
tudják, hogy őket és gyerekeiket feláldozzák.
A föld népei sem tudják még, hogy az egész emberi nemről van szó. Talán még azt
sem tudják, kivel küzdöttünk. Egyesek azt mondják: igazságosság. Mások ezt:
megtorlás. Vannak, akik pedig ezt: bosszú. Tudják, hogy amit igazságosságnak,
megtorlásnak, és bosszúnak neveznek az gyilkosság?
Mi, akik némán, de nem vakon viseljük sorsunkat, még egyszer felemeljük hangunkat
úgy, hogy hallja a világ, és panaszkodunk. A föld népeinek, azoknak, akik
semlegesek és azoknak, akik barátságosak voltak, a szabad tengerentúli
államoknak, az újonnan született államoknak, az eddig ellenséges nemzeteknek,
népeknek, akik itt vannak és majd, akik utánunk jönnek, az elválás bánatában mély,
ünnepélyes fájdalommal és lángoló panasszal véssük a lelkükbe:
Meg leszünk semmisítve. Németország élő testét
és szellemét megölik. Németek millióit űzik
nélkülözésbe és halálba, hazátlanságba,
szolgaságba és kétségbeesésbe. A szellem
népeinek egyike eltűnik a földgolyóról. Anyái,
gyermekei, meg nem született utódai halálra
vannak ítélve. Megsemmisítenek minket tudatosan
és látva, - a tudók és a látók.