amit Németországnak függetlensége és önállósága elvesztésével ártatlanul
magára kellett vállalnia. Ha azonban a nyugati nemzetek nyugodt, hideg
megfontoltsággal, óvatosságból, érdekből vagy bosszúállásból lassan megölik
Németországot és ezt igazságosságnak nevezik, ha bejelentik a népek új életét, a
kiengesztelődés örök békéjét, és egy népszövetséget, úgy soha nem lesz valódi
értelemben vett igazságosság, és az emberiség - minden győzelme ellenére - soha
nem lesz ismét vidám és felszabadult.
Ólomsúly fekszik rá földgolyónkra, és többé nem
szabad szellemmel születnek az eljövendő
nemzedékek.
A bűn bilincsei, amelyet most még le lehetne
rázni, széttörhetetlenné válnak, és
végérvényesen láncra verik földünket.
Az eljövendő korszakok viszályai, háborúskodásai egyre elkeseredettebbé és
megosztóbbá válnak, mert át lesznek itatódva a kölcsönös igazságtalanság
érzésével. Soha nem nehezedett hasonló hatalom és felelősség egy triumvirátus
homlokára. Ha az értelemmel bíró emberi történelem azt akarta, hogy három ember
elhatározása révén egyetlen óra döntsön földünk évszázadairól és emberek millióiról,
akkor ilyen órát akart:
Egyetlen színt valló kérdést kellene a győztes - civilizált és vallásos -
nemzeteknek feltenni.
A kérdés így hangzik: Emberiesség vagy erőszak? Kiengesztelődés vagy
bosszú? Szabadság vagy elnyomás? Valamennyi nép fiai és lányai,
gondoljátok meg ezt! Ez az óra nem csak rólunk, németekről dönt, ez rólunk és
rólatok, mindannyiunkról határoz. Ha ellenünk ítél, viselni fogjuk sorsunkat és
megyünk a földi megsemmisülésbe.
Jajszavunkat nem fogjátok hallani. Mégis hallatszani fog ott, ahol emberi kebelből
fakadó jajkiáltás még soha nem maradt meghallgatás nélkül." (Nach der Flut, 69-72.
oldal)
"A háromszoros forradalom kritikája"
Egy jövőbeni második világháborúról ír 1919-ben Walther Rathenau abban a
tanulmányában, amely a "A háromszoros forradalom kritikája" címet viseli: