Európa eurázsiai koncepcióban való kilátásait a szerző
kritikusan ítéli meg. Európa önmagát úgy értékeli, mint a modern
idők egyik legfejlettebb kontinensét, azonban a szerző
összehasonlítva a világ többi részével, (főleg Ázsiával) csak
elmaradottságot lát.
Maçães úgy véli, hogy napjainkban nagy átalakulás tanúi vagyunk, amit főleg a kívülről jövő
változásoknak tulajdonít, valamint szerinte ezeket a változásokat az EU-n belüli országoknak
is érezniük kell.
➖ Az a rendszer, ami eddig automatikusan és jól működött, most hirtelen felborult,
kétségbeesett megoldáskeresés vette kezdetét, de nem politikai, hanem sokkal inkább
„mérnöki” szempontból, hogy újra működőképes legyen, azonban kérdéses, hogy
hosszú távon ez lesz a megfelelő megoldás.
A szerző úgy véli, hogy Európának is az eurázsiai koncepciót
kellene szem előtt tartania.
- Érvelése első indoka a két nagyhatalom, Oroszország és Kína.
- További indokként tekint Maçães az olyan külpolitikai tényekre, mint Ukrajna,
az energia és a kereskedelem, valamint a menekültválság kérdései. Ez utóbbit
véleménye szerint nem lehet sikeresen kezelni anélkül, hogy Európa és Ázsia
összefogjon. - Harmadik indoknak a jövőben kialakuló nagy biztonsági fenyegetéseket tartja,
amelyek értelmezése és kezelése eurázsiai kontextusban lenne célszerű.
Az író továbbá úgy látja, hogy
Európának felsőbbrendűségtudat nélkül meg kell tanulnia azt, hogy hogyan tudja
érdekeit érvényre juttatni keletebbre úgy, mint az egyik eurázsiai hatalom.
Szerinte európaiként eurázsiainak lenni azt jelenti, hogy a közös európai stratégia
és irány megválasztásakor nem csak Európát kellene figyelembe venni, hanem túl
kellene lépni annak határán.
Utolsó nyomós érve arra, hogy Európának miért is érné meg az eurázsiai egység az az,
hogy így az Európán belüli széthúzó erőket leküzdheti és megőrizheti az európai
egységet.