Az a hajlandósága, hogy szögesen eltérő nézeteket valljon a kulcsfontosságú
kérdésekben, nem adott ballasztot a kampánynak, bár a taktikai számítások
egyértelműek.
Donald Trump elvesztette a szenzációs újdonságok iránti érzékét és
nem árad belőle az a fajta energia, mint nyolc évvel ezelőtt.
Nárcizmusa, amelyet korábban részben ellensúlyozott egyfajta könnyedség és
lelkesedése, most gyakran nyomasztónak hat. És nem váltak be azok a várakozások,
hogy a volt elnök a tapasztalatokkal tekintélyesebbé válik és a bölcs államférfi
szerepét tölti be.
Bármi is legyen a jelöltek jóhiszeműsége, a főbb politikai erők összefogtak körülöttük.
Harris, akit tavasszal nem vettek komolyan számításba, egyesítette a demokraták
legbefolyásosabb klánjait. Kevésbé az iránta érzett szimpátia, mint a Trumptól való
félelem miatt csatlakoztak a folyamathoz.
Utóbbi, vagyis Trump, aki egykoron különc csodabogárnak tűnt, akinek bohóckodásai miatt a
republikánus establishment összerezzent, mostanra megszemélyesíti pártját és
meghatározza annak irányát.
A riválisok hibái és a koherens platformok hiánya ellenére az amerikaiak választása
egyértelmű.
A Demokrata Párt olyan politikai hagyományt örököl, amely az
1980 - as és 1990-es évek fordulóján kapott erőteljes lendületet.
Akkoriban a Szovjetunióval való konfrontáció sikeres lezárásának hullámán az amerikai
önbecsülés meredeken emelkedett.
Ez lehetővé tette, hogy sokkal ambiciózusabb célokat tűzzön ki maga elé, nemcsak a
globális befolyás, hanem a haza átalakítása terén is. A szovjet ellenfél eltűnése ambíciókat
és erőforrásokat is felszabadított.
A nemzetközi dominancia új lehetőségeket kínált, többek között a hazai fejlődés számára is,
de olyan terheket is rótt, amelyek fokozatosan ellentmondásba kezdtek a legfontosabb belső
érdekekkel. Mindazonáltal a hiperhatalmi pozíciót nemcsak politikailag, hanem
erkölcsileg és etikailag is természetesnek tekintették. Különösen, mivel a
demokratikus mag részét képező progresszívek a radikális társadalmi változások
ügynökeinek tekintik magukat otthon és külföldön egyaránt. A “City upon a hill” -
„város a dombon” értelmezése expanzív módon történik.
A Republikánus Párt ugyanebben az időszakban összetettebb
utat járt be.
A világkommunizmus felett győztesnek tekintve magát (helló, Ronald Reagan), harminc
évvel később elítéli az USA feletti vélt marxista uralmat, és ezzel reagál a demokraták
baloldali-liberális fordulatára. A republikánusok is átmentek a külföldi terjeszkedés iránti