Ursula tanácstalan volt. Bár becsülte Pietro Crespit, nem tudta eldönteni, hogy az olasz
elhatározása erkölcsi szempontból helyes-e, miután hosszan tartó és viszontagságos
mátkaságban volt Rebecával. De végül, mivel senki sem osztozott a kétségeiben, szó nélkül
tudomásul vette a helyzetet. Aureliano, aki immár családfőnek számított, csak növelte Ursula
zavarát, amikor ezzel a rejtélyes kijelentéssel zárta le az ügyet:
- Nem olyan időket élünk, hogy esküvőkön járjon a fejünk.
Ez volt az egyetlen őszinte nyilatkozat - s Ursula csak néhány hónap múlva értette meg -,
ami Aurelianótól akkoriban kitellett, s nemcsak a házasságról, de bármi egyébről is, aminek
nem volt köze a háborúhoz. Még maga Aureliano is, a kivégzőosztag előtt, nehezen tudta
végigkövetni azoknak az apró, de visszavonhatatlan véletleneknek a láncolatát, amelyek odáig
juttatták. Remedios halála a vártnál kevésbé rendítette meg. Inkább vak harag volt benne,
amely lassanként a kudarc, elhagyatottság és tehetetlenség érzésévé oldódott fel ugyanúgy,
mint régen, amikor beletörődött, hogy asszony nélkül éli le az életét. Ismét a munkába
temetkezett, de továbbra is eljárt dominózni az apósához. A gyásztól néma házban az esti
beszélgetések még közelebb hozták egymáshoz a két férfit. - Nősülj meg újra, Aurelito -
mondta az apósa. - Hat lányom van, válogathatsz. - Egyszer, közvetlenül a választások előtt,
don Apolinar Moscote nagy aggodalommal tért vissza gyakori utazásainak egyikéről: a
politikai helyzet veszélyessé vált az országban. A liberálisok háborúra készülődtek. Minthogy
Aurelianónak akkoriban igen zavaros fogalmai voltak a konzervatívok és a liberálisok közti
különbségről, apósa nagy vonalakban kioktatta. A liberálisok, mint mondta, valamennyien
elvetemült szabadkőművesek, akik fel akarják akasztani a papokat, be akarják vezetni a
polgári esküvőt és a válást, egyenlő jogokat követelnek a törvényes és a törvénytelen
gyermeknek, és fel akarják darabolni az országot a szövetségi rendszerrel, amely kivenné a
hatalmat a központi hatóságok kezéből. A konzervatívok viszont, akik közvetlenül Istentől
kapták a hatalmat, a közrend és a családi erkölcs megszilárdításáért küzdenek: ők a krisztusi
hit és a tekintélyi elv védelmezői, nem engedik, hogy az ország autonóm részekre hulljék szét.
A törvénytelen gyerekek jogainak kérdésében Aureliano, az emberiességtől indíttatva, a
liberálisokkal rokonszenvezett, de azt már sehogy sem értette, miként fajulhat odáig a helyzet,
hogy kézzel nem fogható dolgok miatt háború törjön ki. Túlzásnak tartotta, hogy apósa a
választások idejére hat felfegyverzett katonát és egy őrmestert rendel ki egy olyan faluba,
amelyet nem fűtenek politikai szenvedélyek. A katonák meg is érkeztek, sőt házról házra
jártak, és elkobozták a vadászfegyvereket, a machetéket meg a konyhakéseket, s csak azután
osztották ki a huszonegy éven felüli férfiak közt a szavazócédulákat: kék színűeket a
konzervatív jelöltek nevével és vöröseket a liberálisokéval. A választás előestéjén maga don
Apolinar Moscote olvasta fel a rendeletet, amely szombat éjféltől kezdve negyvennyolc órára
betiltotta a szeszes italok árusítását, és elrendelte, hogy háromnál több személy nem
csoportosulhat, csak ha egyazon család tagja. A választás zavartalanul zajlott le. Vasárnap
reggel nyolctól kitették a falu főterére az urnát, amelyet hat katona őrzött. A szavazás teljesen
szabadon történt, s erről Aureliano is meggyőződhetett, aki majdnem egész nap ott őrködött
az apósával, nehogy két cédulát dobjon be valaki. Délután négykor dobpergés vetett véget a
szavazásnak, s don Apolinar Moscote egy általa aláírt címkével leragasztotta az urnát. Aznap
este, miközben Aurelianóval dominózott, odaszólt az őrmesternek, hogy törje fel az urnát, és
számolja meg a szavazatokat. Körülbelül ugyanannyi vörös cédula volt, mint amennyi kék, de
az őrmester csak tíz vörös cédulát hagyott benne, s a hiányt kék cédulákkal pótolta. Azután
egy új címkével leragasztották az urnát, és másnap hajnalban elvitték a tartományi székhelyre. - A liberálisok háborúzni fognak - mondta Aureliano. Don Apolinar Moscote nyugodtan
dominózott tovább. - A cédulák miatt ugyan nem - felelte. - Néhány vörös cédula benne
marad, hogy ne legyen reklamáció. - Aureliano kezdte felfogni az ellenzéki állapot hátrányait. - Ha liberális lennék - mondta -, a cédulák miatt kirobbantanám a háborút. - Apósa a
szemüvege fölött rápislantott.