Gabriel García Márquez - Száz év magány

(BlackTrush) #1

Amaranta a nádfonatú hintaszékben ült, kézimunkáját ölébe ejtve, s Aureliano Josét nézte,
amint szappanhabos arccal feni a kést a szíjon, hogy életében először megborotválkozzék.
Abbeli igyekezetében, hogy bajuszformát adjon a szőke pihéknek, felvérezte a pattanásait, és
belevágott a felső ajkába, s végül ugyanolyan maradt, mint előtte, de a fáradságos művelet
láttán Amarantának mégis az az érzése támadt, hogy ebben a pillanatban kezd el öregedni.



  • Pontosan olyan vagy, mint amilyen Aureliano volt ennyi idős korában - mondta. - Kész
    férfi.
    Már régóta az volt, egy régmúlt napon lett férfi, amikor Amaranta még kisfiúnak hitte, és
    meztelenre vetkőzött előtte a fürdőszobában, mint mindig, amióta csak Pilar Ternera átadta
    neki a gyereket, hogy felnevelje. Az első alkalommal, amikor a gyerek Amarantát meztelenül
    látta, csak a két melle közti éles bemélyedés keltette fel az érdeklődését. Még olyan ártatlan
    volt, hogy azt kérdezte, mi baja történt, mire Amaranta úgy tett, mintha az ujjai hegyével
    belevájna a mellébe: - Fogtak egy kést, és nyissz, egy darabot, aztán még egyet, aztán még
    egyet. - Később, amikor Amaranta Pietro Crespi öngyilkossága után magához tért, és ismét
    együtt fürdött Aureliano Joséval, a fiú már nem csodálkozott rá a mélyedésre, hanem
    ismeretlen reszketés fogta el a gyönyörű keblek s a lila mellbimbók láttán. Tovább vizsgálta
    Amarantát, apránként fedezve fel teste rejtett csodáit, és érezte, hogy ugyanolyan libabőrös
    lesz a látványtól, mint Amaranta a víz érintésétől. Kicsi korától kezdve rászokott, hogy
    függőágyából Amaranta ágyába másszon, és ott várja meg a reggelt, mert a nagynéni
    közelsége elűzte félelmét a sötétben. De amióta Amaranta meztelen testét felfedezte, nem a
    sötétségtől való félelem kergette ágyának szúnyoghálója alá, hanem a vágy, hogy langyos
    leheletét érezze virradatkor. Egy hajnalon, abban az időben, amikor Amaranta Gerineldo
    Márquezt kikosarazta, Aureliano José arra ébredt, hogy nem kap levegőt. Amaranta ujjai,
    mint meleg és mohó kukacok, a hasa felé igyekeztek. Aureliano José alvást színlelt, és úgy
    helyezkedett el, hogy minél szabadabbá tegye az utat, s ekkor a kéz, amelyen most nem volt
    rajta a fekete kötés, mint egy vak tengeri csillag, bekúszott az izgalom algáinak sűrűjébe. Bár
    úgy tettek, mintha nem tudnák, amit mindketten tudtak, s amiről mindegyikük tudta, hogy a
    másik is tudja, attól az éjszakától fogva összekapcsolta őket a cinkosság széttörhetetlen
    bilincse. Aureliano José le sem hunyta a szemét, amíg a szalonból fel nem hangzott az óra
    éjféli keringője, és az érett hajadon, akinek már fonnyadni kezdett a bőre, egy pillanatnyi
    nyugalmat sem talált, amíg szúnyoghálója alá be nem osont az alvajáró, a neveltje - bár
    nevelés közben nem is sejtette, hogy egyszer még megédesíti a magányát. Attól kezdve
    nemcsak az éjszakát töltötték együtt meztelenül, kimerítő simogatásokban, de nappal is
    minduntalan kergetőztek a ház eldugott zugaiban, vagy pedig állandó és csillapíthatatlan
    izgalmukkal bezárkóztak valamelyik hálószobába. Ursula egy délután majdnem rajtakapta
    őket: éppen csókolóztak, amikor belépett a magtárba. - Nagyon szereted a nénikéd? - kérdezte
    Ursula ártatlanul. A fiú azt felelte, hogy nagyon. - Jól teszed - helyeselt Ursula, s kimérte a
    kenyérhez a lisztet, majd visszament a konyhába. Ez az eset felrázta Amarantát az őrületből.
    Rádöbbent, hogy messzebb ment a kelleténél, s nem puszi-pacsit játszik egy kisfiúval, hanem
    veszedelmes és meddő őszi szenvedélyben lubickol, s azonnal véget vetett a dolognak.
    Aureliano José, aki a katonai kiképzés vége felé járt, kénytelen volt tudomásul venni a
    változást, és bevonult a kaszárnyába. A szombat estéket, akár a többi katona, Catarino
    kocsmájában töltötte. Sivár magányát és koraérett férfivágyát hervadtvirág-illatú nőkkel
    enyhítette, akiket csak képzelete lázas erőfeszítésével sikerült a sötétben idealizálnia, és
    Amarantává változtatnia.
    A háborúról nemsokára vegyes és ellentmondó hírek kezdtek szállingózni. Miközben maga
    a kormány beismerte a felkelés terjedését, a macondói tisztek bizalmasan úgy értesültek, hogy
    tárgyalások folynak, és hamarosan kitör a béke. Április elején rendkívüli futár jött Gerineldo

Free download pdf