Gabriel García Márquez - Száz év magány

konzervatív tábornok volt, a háború óta Macondo polgármestere. - Milyen kár - jegyezte meg
Moncada tábornok -, hogy ez az Aureliano nem konzervatív. - Valóban csodálta őt. José
Raquel Moncada, mint sok más civil konzervatív, pártja védelmében fogott fegyvert, s a
harctéren vívta ki a tábornoki rangot, bár nem vonzódott a katonai hivatáshoz. Éppen
ellenkezőleg, sok elvbarátjához hasonlóan antimilitarista volt. A katonákat elvtelen
munkakerülőknek, intrikus karrieristáknak tartotta, akik fortélyosan egymás ellen uszítják a
civileket, hogy közben ők maguk a zavarosban halászhassanak. Az éles eszű, rokonszenves,
vérmes és nagyevő tábornok, a kakasviadalok fanatikusa egy időben Aureliano Buendía
ezredes legfélelmetesebb ellenfele volt. A partvidék nagy részén sikerült rákényszerítenie
tekintélyét a hivatásos katonákra. Egy alkalommal, amikor stratégiai meggondolásból át
kellett engednie egy erődítményt Aureliano Buendía ezredes csapatainak, két levelet hagyott
hátra neki. Az egyik igen terjedelmes levélben felszólította, hogy közös erővel tegyék
emberségesebbé a háborút. A másik a feleségének szólt, aki liberális területen lakott:
Aureliano Buendía ezredesnek csak továbbítania kellett. A két hadvezér attól fogva néha még
a háború legádázabb szakaszaiban is tűzszünetet tartott, és kicserélte a foglyokat. E sajátosan
ünnepi hangulatú szüneteket Moncada tábornok arra használta fel, hogy sakkozni tanítsa
Aureliano Buendía ezredest. Jó barátok lettek. Még arra is gondoltak, hogy talán lehetséges
lenne összefogni a két párt népi elemeit, felszámolni a katonák és a hivatásos politikusok
befolyását, és létrehozni egy emberséges rendszert, amely felhasználná mindkét elmélet
legjavát. A háború befejezésekor, mialatt Aureliano Buendía ezredes eltűnt a permanens
felforgatás zegzugos ösvényein, Moncada tábornokot Macondo corregidorává nevezték ki.
Ismét civilbe öltözött, a katonák helyébe fegyvertelen rendőröket állított, érvényt szerzett az
amnesztiatörvénynek, és támogatta a harctéren elesett liberálisok családját. Azt is kijárta,
hogy Macondót városi rangra emeljék, így ő lett az újdonsült város első polgármestere, és
megteremtette a bizalom légkörét, amelyben a háború már csak a múlt képtelen
lidércnyomásának tetszett. Miután Nicanor atyát elemésztette a májbetegség, utódja Coronel
atya lett, az első federalista háború veteránja, gúnynevén Cachorro, vagyis tacskó. Bruno
Crespi, aki feleségül vette Amparo Moscotét, s akinek hangszer- és játéküzlete egyre jobban
fellendült, színházat építtetett - a spanyol társulatok kivétel nélkül útba is ejtették. Tágas
szabadtéri színház volt, fapadok sorakoztak benne, nagy bársonyfüggönyén görög maszkok
ékeskedtek; három jegypénztára három oroszlánfej volt, amelynek tátott szájában ült a
pénztáros. Ebben az időben építették újjá az iskolát is. Az oktatás feladatát don Melchor
Escalona, a lápvidékről érkezett öreg tanító látta el, aki a szülők nagy megelégedésére arra
kényszerítette a rossz tanulókat, hogy térden csússzanak a kavicsos udvaron, a fecsegők
szájába pedig csípős paprikát dugott. Második Aureliano és Második José Arcadio, Irgalmas
Szent Zsófia rakoncátlan ikrei elsőnek ültek be a tanterembe a palatáblájukkal,
palavesszőjükkel és egy kis alumínium bögrécskével, amelybe bekarcolták a nevüket.
Remediost, aki anyja hibátlan szépségét örökölte, a szép Remediosként kezdték emlegetni.
Ursula felett az eltelt évek, a sokszoros gyász és a temérdek bánat ellenére sem akart eljárni az
idő. Házi sütödéjét Irgalmas Szent Zsófia segítségével fellendítette, és pár év alatt nemcsak
azt a vagyont szerezte vissza, amit fia a háborúra költött, hanem újból megtömte színarannyal
a hálószobában elásott tököket. - Amíg a Jóisten éltet - mondogatta -, nem lesz pénzszűkében
ez a bolondokháza. - Így álltak a dolgok, amikor Aureliano José Nicaraguában megszökött a
federalista csapatoktól, matróznak szegődött egy német hajóra, és egyszer csak otthon termett
a konyhában, tagbaszakadtan, mint egy ló, barnán és szőrösen, mint egy indián, s azzal a
titkos elhatározással, hogy feleségül veszi Amarantát.
Amikor belépett, még ki sem nyitotta a száját, de Amaranta nyomban kitalálta, hogy mi
hozta haza. Az asztalnál nem mertek egymásra nézni. De Aureliano José két héttel a
hazaérkezése után Ursula jelenlétében Amaranta szemébe nézett, és ezt mondta: - Nagyon
sokat gondoltam rád. - Amaranta menekült előle. El akarta kerülni a véletlen találkozásokat.