Gerineldo Márquez ezredes volt az első, aki rádöbbent a háború ürességére. Mint Macondo
polgári és katonai parancsnoka, minden héten kétszer távíró-összeköttetésbe lépett Aureliano
Buendía ezredessel. Beszélgetéseikben eleinte egy igazi, hús-vér háború rajzolódott ki éles és
határozott körvonalakkal, amelyek minden pillanatban félreérthetetlenül megmutatták, hogy
pontosan hol tart, és merre veszi irányát. Bár Aureliano Buendía ezredest a legjobb barátainak
sem sikerült soha bizalmaskodásra csábítaniuk, ilyenkor mégis megőrzött valamit a családias
hangból, amely azonnal jelezte, hogy ő van a drót másik végén. A beszélgetések tartamát
sokszor a tervezettnél hosszabbra nyújtotta, és személyes témákra siklatta. De ahogy
fokozódott és terjedt a háború, Aureliano Buendía ezredes arca lassanként belemosódott egy
irreális világ ködébe. Hangjának pontjai és vesszői egyre távolibbak és bizonytalanabbak
lettek, s úgy kapcsolódtak és csoportosultak, hogy a szavak végül is elvesztették minden
értelmüket. Gerineldo Márquez ezredes csak hallgatta, és az a nyomasztó érzése támadt, hogy
egy másik világ ismeretlen lakójával érintkezik a távíródróton át.
„Értettem, Aureliano - kopogta vissza. - Éljen a liberális párt!”
Végül aztán minden kapcsolatát elvesztette a háborúval. Ami valaha igazi tevékenység,
ifjúkorának ellenállhatatlan szenvedélye volt, most valami ködös utalás lett: maga a semmi.
Csak Amaranta varróműhelyében talált menedéket. Minden délután odament. Szerette nézni
Amaranta kezét, amint habos batisztot fodroz a kézi forgattyús varrógéppel, amelyet a szép
Remedios hajtott. Órákon át ültek szótlanul, egymás közelségének jóleső érzésével, és ámbár
Amaranta a lelke mélyén élvezte, hogy sikerült megőriznie a férfi vonzalmának tüzét,
Gerineldo Márquez ezredes előtt rejtve maradtak e kifürkészhetetlen szív titkos szándékai.
Amikor megtudták, hogy az ezredes visszajött, Amaranta fuldokolni kezdett az izgalomtól.
De mikor aztán látta, ahogy belép a házba Aureliano Buendía ezredes lármás kíséretével,
mikor látta a száműzetés gyötrelmeitől megviselten, az évek és a feledés súlya alatt
megöregedve, portól és verejtéktől mocskosan, csordaszagúan, megcsúnyulva, felkötött bal
karral - akkor majdnem elájult a csalódástól. „Istenem - gondolta -, nem ezt az embert
vártam.” De Gerineldo Márquez ezredes másnap tisztán és frissen borotválva, levendulavízzel
illatosított bajusszal és a véres kötés nélkül állított be hozzájuk. Egy gyöngyház fedelű
imakönyvet hozott ajándékba.
- De furák a férfiak - mondta Amaranta, mert nem jutott más az eszébe. - Egész életükben
a papok ellen harcolnak, s közben imakönyveket ajándékoznak.
Gerineldo Márquez ezredes attól fogva minden délután, még a háború legnehezebb
napjaiban is meglátogatta. Sokszor, amikor a szép Remedios nem volt jelen, ő forgatta a
varrógép kerekét. Amarantát zavarba hozta e nagy hatalommal felruházott ember
állhatatossága, hűsége és alázata; valahányszor eljött, a nappaliban hagyta fegyvereit, és
védtelenül lépett be a varróműhelybe. S bár négy éven keresztül bizonygatta szerelmét,
Amaranta mindig megtalálta a módját, hogy nemet mondjon, de ne bántsa meg, mert szeretni
nem tudta ugyan, de élni sem tudott már nélküle. A szép Remedios, aki minden iránt
közömbösnek látszott, s akiről azt gondolták, hogy fogyatékos az elméje, nem maradt
érzéketlen e nagy odaadás láttán, és közbenjárt Gerineldo Márquez érdekében. Amaranta
hirtelen ráeszmélt, hogy a kislány, aki az ő szárnyai alatt nőtt föl, s épp csak most kezd
serdülni, máris a legszebb teremtés, akit Macondóban valaha láttak. Érezte, hogy szívében
feltámad a gyűlölet, amely egykor Rebeca ellen izzott, és kérve az Istent, óvná meg a
legrosszabbtól, hogy tudniillik halálát kelljen kívánnia, száműzte a kislányt a varrodából.
Gerineldo Márquez ezredes ekkoriban kezdett megcsömörleni a háborútól. Latba vetette
minden rábeszélő készségét, mérhetetlen és elfojtott gyengédségét, s Amaranta kedvéért
hajlandó lett volna lemondani a dicsőségről, amelyért legszebb éveit áldozta. De nem sikerült
rábeszélnie. Egy augusztusi délutánon, önnön konokságának elviselhetetlen súlya alatt