A robusztus amerikai képességek, például a légvédelem jelenléte szintén
kulcsfontosságú volt a további eszkaláció megakadályozásában, miután Irán
áprilisban nagyszabású támadást intézett Izrael ellen.
A közel-keleti és európai országokkal fennálló amerikai partnerségek nélkül azonban
világossá váltak volna e képességek korlátai, mivel e képességek hatékonysága bizonyos
mértékig ezen országok együttműködéséből és részvételéből származott. Haniyeh
meggyilkolását követően pedig Antony Blinken amerikai külügyminiszter többek között a
katari miniszterelnököt és a jordán külügyminisztert kérte fel, hogy segítsenek lebeszélni
Iránt a válaszlépésekről.
A Pentagon tovább erősítette az Egyesült Államok regionális katonai jelenlétét is,
többek között azzal, hogy nyilvánosan bejelentette egy nukleáris meghajtású
tengeralattjáró Közel-Keletre történő telepítését.
Természetesen vannak hátrányai annak, ha az elrettentés
érdekében túlságosan erősen és túl sokáig támaszkodunk a
katonai erőre.
Eddig az amerikai katonai eszközök Közel-Keleten elrettentési céllal történő növelése
volt a helyes megközelítés; szeptemberig a Hezbollah nagyrészt egy bizonyos
küszöbérték alatt tartotta az Izrael elleni támadásait, ahelyett, hogy a Hamász
támogatása érdekében túlnyomóan beavatkozott volna.
De ahogy telik az idő, a hadsereg felállításának elrettentő értéke csökken, és egyre inkább ki
van téve az elsüllyedt költségek tévhitének - vagyis az ellenfelek hozzászoknak ahhoz, hogy
az ilyen felállítások jelentette fenyegetéssel számoljanak, nem pedig félnek tőlük, és
megtanulják, hogyan tervezzenek körülöttük.
A katonai készenlétnek is vannak költségei, ami lehetőséget teremthet az ellenfelek
számára, hogy megkérdőjelezzék a fenyegetések hitelességét, mivel tudják, hogy
Washington nem képes a végtelenségig fenntartani a felduzzasztott jelenlétet.
És figyelembe kell venni az alternatív költségeket is. Az amerikai hadseregnek világszerte
többféle fenyegetéssel kell zsonglőrködnie, miközben a Kínával folytatott hosszú távú
versenyre kell felkészülnie. A közel-keleti elrettentés megerősítése az elmúlt évben fontos
volt, de ez természetszerűleg korlátozta azt az időt, figyelmet és erőforrásokat, amelyeket
Washington az indo-csendes-óceáni térség biztonságára fordított.
EGY KIS BARÁTI SEGÍTSÉGGEL
Miközben az Egyesült Államok az európai és közel-keleti hadszíntereken az elrettentés
kihívásaival küzd, fél szemmel az indo-csendes-óceáni térségre is figyel, ahol Kína
modernizált hadserege aláássa a regionális biztonságot.
A fokozódó amerikai-kínai rivalizálásban a Pentagon megközelítése az elrettentés egy másik
formájára fog támaszkodni, amelyet a 2022 - es amerikai nemzetvédelmi