A REVIZIONISTÁK
Trumpot az univerzalista internacionalizmussal szembeni ellenszenve Putyinhoz,
Hszihez, Modihoz és Erdoganhoz sorolja. Ez az öt vezető osztozik a külpolitikai korlátok
megbecsülésében és abban, hogy idegesen képtelenek megállni a helyükön. Mindannyian
változást sürgetnek, miközben bizonyos, maguk által meghatározott paraméterek között
mozognak.
Putyin nem próbálja orosszá alakítani a Közel-Keletet. Hszi nem próbálja Kína képére
formálni Afrikát, Latin-Amerikát vagy a Közel-Keletet. Modi nem próbál külföldön
helyettesítő proxy Indiát építeni. Erdogan pedig nem kényszeríti Iránt vagy az arab
világot arra, hogy törökösebb legyen.
Trumpot sem érdekli az amerikanizálás, mint külpolitikai program. Az amerikai
kivételesség érzése elválasztja az Egyesült Államokat az eredendően nem amerikai
külvilágtól.
A revizionizmus együtt tud létezni a globális rendszerépítés e kollektív kerülésével és a
nemzetközi rend elvékonyodásával.
● Hszi számára a történelem és a kínai hatalom - nem pedig az ENSZ Alapokmánya
vagy Washington preferenciái - az igazi döntőbírák Tajvan státuszát illetően, mert Kína
az, amit ő annak mond.
● Bár India nem egy olyan globális gyújtópont mellett helyezkedik el, mint Tajvan, továbbra
is pereskedik a Kínával és Pakisztánnal fennálló határairól, amelyek India 1947-es
függetlenné válása óta megoldatlanok.
India ott ér véget, ahol Modi azt mondja, hogy véget ér.
● Erdogan revizionizmusa szó szerint értendőbb. Azerbajdzsáni szövetségesei előnyére
Törökország nem tárgyalásokkal, hanem katonai erővel segítette elő, hogy Azerbajdzsán
kiűzze az örményeket a vitatott Hegyi-Karabah területéről.
Törökország NATO-szövetségi tagsága, amely a demokrácia és a határok
sérthetetlensége melletti hivatalos elkötelezettséggel jár, nem állt Erdogan útjába.
Törökország katonai jelenlétet is kialakított Szíriában. Ez nem egészen az Oszmán
Birodalom újjáalakulása. Erdogan célja nem az, hogy a szíriai területeket örökre megtartsa.
De Törökország dél-kaukázusi és közel-keleti katonai-politikai projektjei történelmi
visszhangot keltenek Erdogan számára. Törökország nagyságának bizonyítékai, azt
mutatják, hogy Törökország ott lesz, ahol Erdogan szerint lennie kell.
A revizionizmus e növekvő áradata közepette Oroszország Ukrajna
elleni háborúja a központi történet.
Az orosz „nagyság” nevében cselekvő és egy olyan ország élén álló Putyin beszédei
hemzsegnek a történelmi utalásoktól, amelynek a szemében nincs vége.