A birodalom fogalma még most is többnyire negatív.
Az elmúlt évtizedekben azonban egyre gyakrabban alkalmazták az Egyesült Államokra
és időnként Európára is.
Az „amerikai birodalom” a nyilvános viták egyik alaptémájává vált, utalva
Washington azon képességére, hogy számos országot képes bevonni külpolitikai
vállalkozásaiba.
Ami Európát illeti, ez többnyire retorikai jellegű. Bár a nyugat-európai hatalmak
fenntartanak némi befolyást egykori gyarmataik felett, ez aligha nevezhető birodalmi
jellegűnek.
Az EU birodalomként való emlegetése gyorsan szatírává válik. Egy „virágzó kert” jól
hangozhat, de egy birodalom - a megkérdőjelezhetetlen hatalom és az ellenőrizetlen
terjeszkedés érzésével - olyasvalami, aminek megtestesítésére a modern blokk nem
alkalmas.
Most mégis vannak arra utaló jelek, hogy a birodalmak visszatérhetnek a
világpolitikába - nem csak a múlt visszhangjaként.
Először is, funkcionális értelemben:
A biztonság és a fejlődés megszervezésének módjaként egy kaotikus világban, mind a
birodalom saját népe számára (Trump „Make America Great Again”-je jut eszembe), mind a
szárnyai alatt álló más nemzetek számára. Ezek a viták elkerülhetetlenné válnak, ahogy a
régi keretek összeomlanak és a válságok növekednek - akár tetszik, akár nem.
Nyugaton ez a vita más nyelvezetet használ, mint a történelemkönyvek.