Ugyanakkor a Hold is éppen ilyen mozgást végez a Föld körül, annak
gravitációs ereje miatt meggörbített terében. A gravitáció
hullámszerű, és a fény sebességével terjed. Amennyiben a Nap ebben
a pillanatban eltűnne, egyrészt ennek a tényét mi is csupán nyolc perc
és hét másodperc múlva észlelnénk, és bolygónk is, mert innen az
akkor pozíciójától kiindulva ellipszis alakú addigi pályáját elhagyva
egyenes vonalú mozgásba kezdene kifelé, az Oort felhő és a világűr
irányába.
Mindennapi életünkhöz és az emberré váláshoz is elengedhetetlen a
gravitáció, hiszen ez az erő kell ahhoz is, hogy az anyaméhben
rendesen fejlődhessen a magzat, az izmaink, csontozatunk (a kalcium
rendesen beépüljön a csontba) rendesen fejlődjenek. Kétszer ekkora
gravitáció mellett alacsonyabbak lennénk, kisebb, de erősebb
végtagokkal, esetleg akár végtagok nélkül, ellensúlyozandó a
tömegvonzást. Fele ekkora gravitáció mellett pedig magasabbak és
vékonyabbak volnánk, mint az Avatar kék Nav’i-jai!
De vajon miért ilyen gyenge ez az erő? Visszatérve a már említett
húrelméletre, mely tizenegy dimenziót feltételez, magyarázná a
gravitáció gyengeségét, hogy az általunk ismert három dimenzión
felüli dimenziókban gyengül le. Ezek a dimenziók rendkívül kicsik,
számunkra érzékelhetetlenek. Hogy egy hasonlattal éljek megint,
olyanok vagyunk a három tér és egy idő dimenziónkkal, mint az
akváriumi halak, akik azt gondolják, az akvárium az egész világ, míg,
ami körülveszi őket, és ahova nem juthatnak ki, azok a felsőbb
dimenziók. Így a gravitáció erejének nagy része ezekben a
dimenziókban oszlik szét. Képzeljük el, hogy a világegyetemünk egy
billiárdasztal, és a billiárd golyók ütközésekor a gravitációs erő
"dolgozik". A golyók ugyan csupán az asztalon, azaz a három
dimenzióban mozognak, azonban az ütközés energiája minden
irányban szétterjed, ahogy a gravitációs erő is a többi dimenzióban!
Így tehát részecske szinten a gravitáció is épp oly erős lehet, mint a
másik három világformáló erő. Viszont ha nem oszlott volna el