18. ábra - Pulzár (fantáziakép)
A pulzár tehát egy forgó neutroncsillag. Forgási sebességük rendkívül
változó. Egyik részük pár másodpercenként fordul meg a tengelye
körül, míg vannak, amik másodpercentén százszor is megteszik ezt.
De pulzálás csak azoknál a neutroncsillagoknál figyelhető meg,
melyek mágneses tengelye nem esik egybe a forgási tengellyel, és így
a mágneses tengelyen kibocsájtott gamma-sugárzás periodikusan
észlelhető. A pulzár nagyon kicsi, 25-30 km átmérőjű, tömege viszont
nagy, eredeti tömegének közel 60 százaléka. Ezért óriási a gravitációs
erő, de a szökési sebesség még „csupán” 100 000 km/s, a fény
sebességének harmada, ezért az még elhagyhatja a csillag felszínét.
Egy speciális fajtája a neutroncsillagoknak a magnetár. Ennek a
csillagfélének rendkívül erős és kusza mágneses tere, erővonalai
vannak. Nem olyan rendezettek, mint bolygónké, melynek két
mágneses pólusa van, de még napunkénál is kuszább. Mágneses
erővonalai felcsavarodnak, mint egy órarugó, majd hirtelen
„kipattannak”, mágneses kitörést idézve elő.