lenne (tisztán teoretikusan), hogy valaki leszállna egy fekete lyuk
felszínére, mert mondjuk csak asztrál, és nem anyagi teste van, annak
megállna az idő. Ahogy közeledik a sötét csillaghoz, egyre lassabban
jár az órája, míg végül az utolsó másodperc sosem telik el. Míg ő maga
egy egyre gyorsuló filmfelvételként láthatná az Univerzum életét,
csillagok születését, halálát, galaxisok ütközését, az entrópia
munkáját, azaz ahogy fogynak a csillagok, miközben sziszifuszi
munkával próbálnák felfűteni az abszolút nulla fok közeli üres teret.
A külső szemlélő, számára azonban sosem érné el a csillag felszínét
(már azon a tényen felül, hogy amúgy sem láthatna semmit, mert a
fekete lyuk felszínét és közeli környezetét - az eseményhorizontján
belüli részt – a fény sem hagyhatja el, azaz kvázi láthatatlan), mivel
egyre nagyobb mértékben lassulva egyre kisebb távot látszik
megtenni. És az idő éppúgy lassul, mint az utazó sebessége,
valószínűleg megfigyelők generációi halnak ki, mire eléri a csillag
felszínét. Már ha az addig a párolgás miatt fel nem robban.
Tehát két dolog, a tér, valamint az idő is másként viselkedik a
szingularitásban, illetve már annak közelében is, kis a relatíve kis
méretbe préselt hatalmas tömege miatt. Azért relatíve, mert lehet
egy fekete csillag Nap méretű, míg a tömege viszont milliószorosa. És
lehet atomnyi méretű, melynek a tömege akkora, mint a Himalája
hegység. És ha már az apróbb méretnél tartunk (mondanám, hogy
nem a méret a lényeg, de mint később meglátjuk, ez itt nem igaz), egy
másik ilyen törvény a Heisenberg-féle határozatlansági elv. Ez a
Heisenberg állapította meg, hogy nem lehetséges a részecske
helyzetét és sebességét (energiáját) egy időben megállapítani. Azaz
minél jobban meghatározzuk az egyiket, annál kevésbé ismerhetjük a
másikat. Ennek egyik oka az, hogy a megfigyelés maga is változtat a
részecske sebességén, illetve helyzetén, azaz a megfigyelés ténye
maga is befolyásolja a kapott eredményt. Ezen felül a felhasznált
energia, (például fény, azaz fotonok) mennyisége sem lehet
akármilyen kicsi, minimum egy kvantumnyinak kell lennie, azaz ez a
legkisebb energia „csomag”, amit átadhat egyik részecske a