Tehát lehetséges, hogy az összeomló csillag egy bizonyon ponton
átlépve egy határt, az extra dimenziókba lép át, ahol ugrásszerűen
megnő a gravitáció, és elindul a folyamat, melynek végén egy
pontszerű és méretű fekete lyuk keletkezik. Ebből az
extradimenzionális anyagból pedig extrém mennyiségű gravitációs
energia lesz, mely meghatározza az eseményhorizont nagyságát.
Ezután pedig minden, ami az eseményhorizontba zuhan, átalakul
gravitációs energiává. Ezért valójában a fekete lyuknak a méretét már
csupán az eseményhorizontja határozza meg, és az azon belüli
gravitációs energia, mert a csillag, amelyből született, illetve amit
elnyelt, mind átalakult azzá. Nem tudjuk, de ez alapján feltételezhető,
hogy maga az egykori csillag ponttá zsugorodott össze, és
gyakorlatilag egy hatalmas gravitációs örvénnyé vált. Ebben az
esetben, ha feltételezzük, hogy a gravitáció, mint erő számára
transzparensek – azaz átjárhatóak az Univerzumok, lehetséges, hogy
a fekete lyukak átjárók egy, vagy több párhuzamos Univerzumba.
Vannak olyan elméletek is, miszerint a fekete lyukaknak létezik párja,
melyeknek stílszerűen a fehér lyuk nevet adták, és amik ellentétben
párjukkal, az anyagot kifelé lökik magukból. Ezek a szingularitások
lehetnek másik időben és térben, azaz Univerzumban is, ezért
egyesek fehér lyuknak tartják az ősrobbanást magát is, aminek során
más Univerzum(ok)ból áramlott át energia/anyag a mi, éppen születő
Univerzumunkba. Egy fekete-fehér lyuk páros között féregjárat jön
létre, ezáltal az energia/anyag átáramlik egy másik tér-időbe. Vagy
csupán egy másik időbe, a saját Univerzumunkban. Mivel fehér lyukat
ez idáig nem találtak, ez erősen teoretikus, ámde logikus feltevés.