Multiverzum, déja vu
okan és sokszor foglalkoztak már a Multiverzum létezésének
lehetőségével, sőt, ez gyakorlatilag elfogadott tény a
csillagászok, elméleti fizikusok számára. Létezik egy
nemrégiben felfedezett jelenség, melyet kvantum összefonódásnak
hívnak. Ez nagyon leegyszerűsítve nem más, mint hogy két,
egymástól akár fényévekre lévő részecske információt ad át
egymásnak, azaz egyik a másiknak, és azonos állapotot vesznek fel,
akár csak egymás tükörképei lennének. Azonnali információ átadás
történik, legyenek egymástól akár milliónyi fényévre is (ismerős lehet
a Stargate Universe-ből, amikor a kis kövekkel bármilyen messziről
kicserélődött két ember személyisége, ha egyszerre használták).
Sokan, és sokat foglalkoztak a déja vu-jelenséggel is, és sokféle a
magyarázat, mint pl. a gyors agyi kapacitás növekedés ára, hogy ezzel
fizetünk meg az evolúciónak agyunk – evolúciós léptékkel mérve –
hirtelen növekedése miatt. Szerintem viszont egy másik
Univerzumban, amikor egyezés történik döntéseink, vagy mások
döntései miatt életünkben, akkor a frissen megélt élménnyel
átszűrődik az ottani eseménylánc képe, mint emlék. Ezért olyan
érzésünk van, ez már megtörtént egyszer (azért vegyük szemügyre
erősen azt a macskát, hogy csak hasonlít-e a másikra, avagy ugyanaz...
). Mint a kvantum összefonódáskor, éppen az történik velünk itt,
mint ami a másik énünkkel a másik valóságban. Azután, amikor eltérő
döntéseket hozunk, az érzés megszűnik, a kapcsolat megszakad.
Ugyanakkor épp ilyen módon láthatunk bele a jövőbe is. Sok látomás
nem válik valóra, de ezeket nem is halljuk, vagy elfelejtjük, ha
hallottuk is, mert a mi Univerzumunkban nem fog bekövetkezni, de
valahol bekövetkezett (persze nem minden látomás, álom, mely a
jövőről szól, csupán amik valóban átszűrődnek a Multiverzumokon),
de vannak olyanok, melyeket tisztán látunk, mondjuk álmunkban, és
pont úgy is következik be. Én magam is megálmodtam egyszer, hogy
egy új kollégám hogyan néz ki, mielőtt először találkoztunk volna.