nem az anyag mozog gyorsabban, mint a fény, hanem a tér, amiben az
anyag van). A korai világegyetem fotonok, elektronok és barionok forró
plazmájából épült fel. A fotonok állandóan kölcsönhatásba léptek a
plazmával. Ahogy a világegyetem tágult, a tágulás során lehetővé vált,
hogy az elektronok protonokhoz kapcsolódva hidrogénatomokat hozzanak
létre. Ez nagyjából 3000 K hőmérsékleten történt, amikor a világegyetem
nagyjából 380 000 éves volt. Ezután a fotonok már nem szóródtak a
semlegessé vált atomokon, és szabadon kezdtek el utazni a térben. Ezt a
folyamatot rekombinációnak vagy lecsatolódásnak hívják, arra utalva, hogy
az elektronok az atommagokkal kombinálódnak és szétválik egymásról az
anyag és a sugárzás. A foton tovább hűlt az óta, és jelenleg érte el a 2,
K értéket, és a hőmérséklete tovább fog hűlni, amíg a világegyetem tágul.
Ennek megfelelően az égen mért sugárzás, amelyet jelenleg mérünk, egy
gömbfelületről indult hozzánk, ahol a fotonok 13,7 milliárd évvel ezelőtt
szétváltak az anyaggal való kölcsönhatásról a korai világegyetemben, és
csak most érték el a földi megfigyelőket. Az ősrobbanás elmélete szerint a
teljes megfigyelhető világegyetemet kitölti a kozmikus mikrohullámú
háttérsugárzás, és ez adja a világegyetem sugárzási energiájának zömét.
Más módszerrel is megfigyelhetőez a háttérsugárzás, méghozzá bárki
számára, akinek van analóg adás vételére alkalmas televíziója (lassan már
ilyenből lesz kevesebb). Az a sistergő hang, és a hangyák háborúja a
képernyőn, amit akkor tapasztalhatunk, ha az adott csatorna épp semmilyen
adóra nincs ráhangolva, nem más, mint az Univerzum háttérsugárzása!
A Nobel-díjjal kitüntetett Adam Riess, és munkatársainak legújabb
eredménye szerint az univerzum tágulási üteme kb. 5-9 százalékkal
nagyobb az eddigi megfigyelések által szolgáltatott értéknél.
Több elképzelés is létezik arra, hogy az univerzum miért tágulhat egyre
nagyobb ütemben. Az egyik lehetőség a gyorsuló tágulás, a térnek a
galaxisokat egymástól egyre gyorsabban távolító megnyúlásának
magyarázatára a már említett, de még mindig rejtélyes sötét energia. Egy
másik elképzelés szerint nagyon korai fejlődési fázisában a kozmosz olyan
új, egyelőre még szintén ismeretlen szubatomi részecskéket tartalmazott,
amelyek közel fénysebességgel mozogtak. A gyors részecskéket a “sötét