teleszkópok közül az ESA Gaia műholdja, a közeljövő távcsövei közül
pedig az infravörös Webb-űrteleszkóp és a WFIRST (Wide Field Infrared
Space Telescope) is segítségére lehet a csillagászoknak az univerzum
tágulási ütemének pontosításában. A Hubble-űrtávcső 1990-es felbocsátása
előtt a Hubble-állandó becsült szélsőértékeinek aránya nagyjából kettő volt.
Az 1990-es évek végére a HST “Extragalactic Distance Scale”
kulcsprojektjének köszönhetően a hiba 10 százalékra csökkent, míg a
SH0ES csapat 2005-ben kezdett programja során a Hubble-konstans hibáját
76 százalékkal csökkentette.
Pár évtizede még elfogadott volt az a nézet, hogy a világegyetem tágulása
meg áll, és a gravitáció összehúzza azt, egy úgynevezet Nagy Zutty-ba, ami
a Nagy Bumm ellentéte. Aznoban a mérések azt mutatták, hogy a tágulás
folyamatosan növekvő tendenciát mutat, azaz sosem fog megállni, ez pedig
az azóta felfedezett sötét energiának köszönhető. Ez az energia, mely az
univerzum 65 %-át adja, egyfajta antigravitációként próbálja szétszedni
mindazt, amit a gravitáció összerakott. A világűr, mint említettem nem
üres, és nem abszolút hideg, azaz van energiája. Folyamatosan keletkeznek
anyag-antianyag részecskepárok, melyek egyesülve azonnal energiává is
alakulnak. Minél több ilyen pár jön létre, energiájuk annál jobban tágíja a
teret, és minél jobban tágu a tér, annál több részecske pár születik. A végső
stádiumban már az atomokat, kvarkokat is széttépi a sötét energia, és a
világegyetem teljesen üres, és sötét – homogén lesz. Mondjuk addig
eltelhet pár száz milliárd év, és természetesen ez is csupán elmélet. De ha a
mai ütemben folytatódik a tágulás, akkor ez egy elfogadható
elmélet.Mondanám, hogy majd meglátjuk – de valószínűleg nem fogjuk...