vasgolyót, mint a teniszlabdát? Nos itt jön a képbe a másik tömeg, melyet a
lendület jellemez, mely a tömeg és a sebesség szorzata, mely esetben
evidens, hogy nagyobb tömegnél nagyobb a lendület is. De milyen lendület
- kérdezi most az olvasó. Hát az, amit le kell győznünk, amint felemeltük a
vasgolyót. Mert amint felfelé emeljük x m/s sebességgel, az akkor is
pontosan 10 m/s sebességgel zuhanna a földre, ha a kezünk nem tartaná
vissza. Ehhez azonban erőt kell kifejtenünk, méghozzá minél nagyobb a
vasgolyó tömege, annál nagyobbat!
Albert Einstein teljesen új megközelítésből vizsgálta a gravitációt, és
relativitás elméletében azt a tér-idő egyenetlenségeként, a tömeg által
deformált, eltorzított térként azonosította. Vagyis szerinte a tömegvonzás
nem erő, hanem a tér torzulása, vetemedése. Minél nagyobb tömegű a test,
minél kisebb térfogattal, annál inkább meggörbíti a teret. Eszerint a tér,
azaz a világűr koránt sem egységes, homogén szerkezet. A görbült tér
elméletet egy napfogyatkozás alkalmával 1921—ben igazolták is. Az
éjszakai égbolton látható csillagok helyzetét vizsgálták a
napfogyatkozáskor. És valóban, a Nap mögött lévő csillagok nem ott
látszottak, ahol kellett volna lenniük. Tömege meghajlítja a teret, ezért a
mögötte levő csillagok fénye hajlított pályán jut el hozzánk, és így látszólag
máshol helyezkedik el, mint ahol valójában van. Ez a gravitációs-
lencsehatás.