irányváltoztatással (azaz nyíl egyenesen haladunk tovább útunkon), akkor
jeleznünk kell ezen szándékunkat. Pontosan így számít irányváltásnak az is,
ha repülőnkkel ki szeretnénk szabadulni Föld körüli pályánkról, és valóban
„egyenesen” kirepülnénk a világűrbe.
21. ábra - Repülőgép pályájának elhajlása
Egy utolsó szemléltető gondolatkísérlet ezzel kapcsolatban. Ahogy gépünk
a Föld domborzata felett repül, árnyékot vet rá. Míg az utasszállító fent
láthatóan egyenes vonalon mozog a térben, addig a földre vetett árnyéka
követi a dombokat, hegyeket, völgyeket, egyenetlenségeket. Azaz, míg az
utazó egyenes vonalú mozgást végez, addig a külső megfigyelő nem biztos,
hogy annak is látja, ha az az anyag által meggörbített térben zajlik. A tér
görbületét követve az utazó útvonala is módosul, ahogy görbül a közeg,
amiben mozog.
Ám a gravitációs erő, ahogy az őt létrehozó, gerjesztő tömeg sem homogén,
maga sem az. A tért gravitációs torzulása változó, hol erősebb, hol pedig
gyengébb az őt létrehozó test körül. Ez a testek körülvevő tér
vetemedéseiben, anomáliáiban jelentkezik, jelenik meg. A Földön sem
egyforma a gravitációs mező, valahol gyengébb, valahol erősebb. A földi
gravitáció átlagos mértéke 9,8 m/s2, de ez nem egyenletes az egész
bolygón, főleg azért, mert a Föld nem tökéletes gömb alakú. A sarkokon
így erősebb a gravitáció, mint az Egyenlítő mentén: 9,78 és 9,83 között
mozog ez az érték. A GOCE (Gravity Field and Steady-State Ocean