torziós forrása lesz a sötét anyagnak, amely átjárja az egész teret és bővíti
az Univerzumot. A geometria torzióval együttesen termeli a kozmológiai
állandót, amely a hozzá adódik a sötét anyaghoz, és így képes lesz választ
adni a torzió a sötét anyagra. A torzió elmélete ezért is tartalmazza azt a
forgatókönyvet, hogy az összes fekete lyuk belsejében lakik egy fiatal
Univerzum. Ez az elmélet gyógyírt jelent a gravitáció és a kozmológia
megválaszolatlan kérdéseire. A fizikusoknak is szükséges lenne
mihamarabb egyesíteniük az Einstein-Cartan-Sciama-Kibble elméletet a
kvantummechanikával, hogy létre jöhessen a kvantumgravitáció. Ha az
eddig feltett kérdéseinkre választ is kapunk, akkor azok újabb kérdéseket
vetnek fel, még pedig olyanokat, hogy hány Univerzum létezik már,
valamint olyat, hogy hogyan tudjuk tesztelni, hogy világegyetemünk egy
fekete lyukban „él”.
A fizika tudománytörténetében az Ősrobbanás előtti szingularitás létét
Albert Einstein is elítélte, egészen az Egyesült Államokban élő orosz
fizikus, George Gamow elméletéig. Einstein úgy tekintette az Univerzumot,
mint egy statikus tér, amely örök idők óta létezik, hiába fedezte fel az
Univerzum tágulását 1925-ben Edwin Hubble. A német fizikus csak jóval
később – Gamow és Hubble után – De Sitter holland fizikus meggyőző
bizonyítékai nyomára fogadta el az új kozmológiai felfedezéseket.
Az általános relativitáselméletben Einstein megemlíti a kozmológiai
állandót, vagy lambdát, lévén – úgy gondolta – az Univerzum statikus. De
Sitter meggyőzte az ellenkezőjéről, ezért a lambdát kivonta Einstein a
forgalomból, majd a 1993-tól kezdődően ismét forgalomba került, mint a
sötét energia galaxisok közti taszító ereje. Einstein egyik tévesnek hitt
felfedezése visszakerült a tudományba, most lehet, hogy a másik – az
Univerzum születése szuper nehéz szingularitás nélkül – kerül vissza?