megjelent, Lobsang felállt a hokedliről, letette a csészéjét és kezét a szívére
tette.
Tsering láma mélyen meghajolt.
- Jó reggelt mindenkinek! – köszöntötte a társaságot.
- Jó reggelt, láma! – Mrs. Trinci láthatóan zavarban volt.
- Tenzin mondta, hogy ma érkezik – mondta Tsering, és őszinte tekintetét
Mrs. Trincire emelte. – Azért jöttem, hogy a lehető legnagyobb tisztelettel a
tanácsát kérjem! - Az enyémet? – nevetgélt idegesen Mrs. Trinci.
- Táplálkozástani kérdésekben – mondta a szerzetes.
- Mamma Mia! Már azt hittem, valami rosszat csináltam!
Tsering láma félrebillentette a fejét, és miközben az ajka körül a
mosolynak a leghalványabb, de azért látható árnyéka játszott, megkérdezte: - Ugyan mi oka volt rá?
Mrs. Trinci temperamentumosan megrázta a fejét, aztán odakínált egy
tálca süteményt a lámának. - Vegyen egy szeletet! – kínálgatta. – Esetleg egy kis teát?
Tsering láma érdeklődve tanulmányozta a tálcát. - Igazán jól néz ki! – állapította meg. – De előbb mondjon meg nekem
valamit! – egy jegyzetfüzetet vett elő a zsebéből, kinyitotta az egyik lapnál,
átnézte a jegyzeteit, majd rábökött az egyik szóra. - Ennek itt – még egyszer átolvasta, amit odaírt – alacsony a glikémiás
indexe? Tudja, a GI! - Elég alacsony! – vágta rá Mrs. Trinci.
- Na, de anya! – kiáltotta Serena. Közben Tsering láma, vett egy szelet
süteményt. Mrs. Trinci vállat vont. - Minden relatív! – közölte.
Tsering elismerő arccal még egyet harapott a kókuszos; szeletből, majd
újból felvette a beszélgetés fonalát. - Nevezhetnénk mondjuk közepesen alacsonynak az értéket?
- Nevezzük mondjuk nagyon magasnak! – javasolta Serena, amire
mindenkiből, még a lámából is kirobbant a nevetés. - Mi ez a nagy érdeklődés a GI iránt? – kérdezte Mrs. Trinci, mikor a
kacagás valamennyire csillapodott. - A kolostor fegyelmező szerzeteseként az én tisztem gondoskodni róla,
hogy mindenki megfelelően végezze a hivatását, önuralmat gyakoroljon, és
ami a legfontosabb, elégedett legyen. De – és itt megveregette a mellkasát a