A bejárati ajtó tárva-nyitva állt és egy szűk előtérbe vezetett, ahol egy
hatalmas, de jobbára üres cipős szekrény terpeszkedett. A helyiséget
belengte a bőrcipők, az izzadság és a Nag Champa füstölők nehéz szaga.
Az előszobát gyöngyökből fűzött függöny választotta el a jógateremtől.
A függöny felett megfakult Times Roman stílusú karakterek hirdették, hogy
a Lefelé Néző Kutya Jógaiskolájában járunk. Átfurakodtam a gyöngyök
közt, és egy jókora szobában találtam magam. A túlsó falnál egy férfi állt
Virabhadrasana II, azaz II. harcos pózban, bár ezt akkor még nem
tudhattam. Karjait vállmagasságban messzire nyújtotta, és lenyűgöző
látvány volt, ahogy alakja kirajzolódott a hatalmas ajtókon keresztül
beáradó fényben, a Himalájával a háttérben. A jeges csúcsok aranyszínben
játszottak, ahogy visszatükrözték a lenyugvó nap sugarait.
- Úgy látom, látogatónk van! – mondta az ember, aki a harcos pozíciót
gyakorolta. Lágy hangja volt, enyhe német akcentus érződött rajta. Ősz haja
rövidre volt vágva, és nem lehetett nem észrevenni, hogy előrehaladott kora
dacára a teste milyen hajlékony. Napbarnított arca kortalan volt, a szeme
vibráló kék. Csodálkoztam, honnan tudja, hogy ott vagyok, míg észre nem
vettem, hogy a terem falain körös-körül tükrök vannak. Akkor látott meg,
mikor átküzdöttem magam a függönyön.
Kint a teraszon Serena megfordult és rám nézett. - Nahát, hiszen ez Rinpoche! Utánam jöttél? – Felém sétált és közben
társának magyarázott, aki még mindig a harcos pozíciójában állt. – Kis
barátunk sok időt tölt a bisztróban. Gondolom, ide nem jöhetnek be
macskák... A férfi nem válaszolt azonnal. - Nincs ilyen szabály. Úgy érzem, a barátod egészen különleges.
Nem igazán értettem, hogy ezt honnan veszi, de örültem, hogy
maradhattam. Minden további nélkül felugrottam egy alacsony faszékre a
szoba hátsó részében, egy kupac pokróc mellett. Innen mindent jól
láthattam, mégsem voltam szem előtt.
Ahogy körbenéztem, észrevettem egy kisebb, bekeretezett, fekete-fehér
fotót a falon. Egy kutyát ábrázolt, méghozzá egy lhasa apsót, ebbe a faj tába
tartozik Kyi Kyi is. A lhasa apsók Tibetben igen népszerűek, eredetileg a
kolostorok őrzésére használták őket, és az volt a feladatuk, hogy riasszák a
szerzeteseket, ha idegen közeledik. Csak nem ez a lhasa apso volt maga a
Lefelé Néző Kutya?
Apránként a többi tanítvány is megérkezett. A férfiak és nők a harmincas
és az afeletti korosztályt képviselték, többségük külföldi volt, bár néhány