- Mindentudó? – visszhangzott egy korábbi gondolatot Serena.
- Megvan bennünk a lehetőség.
- Látnoki?
A jógi vállat vont. - Vannak, akik ügyet csinálnak az ilyesmiből. A látnoki képesség az
akadályaitól megszabadított elme természetes tulajdonsága. - És az álmok?
- Az izgatott, képzetlen elme álmai csak álmok – hacsak nincs olyan
szerencséd, hogy van egy tanítód, aki túl tud nyúlni ezen az izgalmi
állapoton.
Tarchin keze egy pillanatra megállt a hátamon. Felpillantottam rá, és
addig néztem, amíg nem folytatta a bundám simogatását. - A képzett elme számára az alvás lenyűgöző lehetőségeket kínál. Aki
tudatában van annak, hogy álmodik, irányíthatja az álmait, és tudatát a
tapasztalás különböző világaiba vetítheti ki.
Tarchin jógi úgy döntött, rákérdez a Serena kérdései mögött felsejlő
mélyebb problémára. - Miért érdekelnek ennyire az álmok és a jövőbe látás?
A lány lenézett ölében nyugvó, összekulcsolt kezeire. - Esetleg, talán, van valami más, amit meg szeretnél beszélni... –
puhatolózott a jógi.
Láttam, ahogy Serena elvörösödik, miközben a másik arcára pillant,
aztán gyorsan elkapta a tekintetét. - Hát...
Tarchin jogi nem szólt egy szót sem, és egyetlen porcikáját sem
mozdította. Csak az ablakban parázsló füstölő eregette csendben a tömjén
ezüstös, lustán kanyargó csíkjait. - Alig néhány hónapja, hogy visszajöttem Európából... – kezdte Serena.
- Igen, igen – mondta Tarchin, mint aki mindezzel tökéletesen tisztában
van, és várja a folytatást. - Eredetileg csak egy rövid kiruccanást terveztem, de mióta itt vagyok,
kezdek kételkedni benne, miért is akarok én visszamenni Európába.
Szerintem jobb lenne... boldogabb lennék, ha itt maradnék! – A lány a jógi
szemébe nézett. - Nagyszerű! – mondta a jógi, mint aki jóváhagyja a döntést.
- De mégsem vagyok biztos benne, hogy ez így jó lesz. Nincs társam.
Nem vagyok benne biztos, hogy Dharamsala lesz a megfelelő hely. Itt nem
blacktrush
(BlackTrush)
#1