Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

győzelem, vereség, győzelem, győzelem, győzelem, vereség – a
koncentráció bénultsága, amit gyors feloldódás követ.
Devi, a legénység legfiatalabb és minden kétséget kizáróan
legzseniálisabb tagja némán szenvedett. Miközben Tal és
Ivanov mintha minden korábbinál több teret töltöttek volna be
a testükből kiáradó heves érzelmeik miatt, Devi egyre
kisebbnek tűnt. Mindig is többet foglalkozott a műszerekkel,
mint a kollégáival, részben ez tette olyan kivételes gépésszé. De
ahogy a Föld hallgatása elnyúlt, mind a gépeket, mind az
embereket kezdte elhanyagolni. Semmi nem tudta lekötni a
figyelmét. Átadta magát a sodródásnak, elveszítve a kapcsolatot
a legénységgel és a hajó mechanikájával is.
Thebes észrevette a hiányosságokat Devi munkájában: a lány
figyelmét elkerülte pár nyilvánvaló probléma, nem hallott meg
aggasztó zörejeket, úgy sétált el rosszul működő alkatrészek
mellett, mint egy alvajáró. Thebes egyik délután Sullynak is
beszámolt erről, akit a kommunikációs fülkében látogatott meg.
– Nem vettél észre valami furcsát Devin? – kérdezte.
Sully nem lepődött meg. Igyekezett szemet hunyni a
kollégáiban végbemenő változások fölött, de nem sikerült
teljesen figyelmen kívül hagynia őket. A legénység szép lassan
összeomlott – apránként, elemenként.
– De, észrevettem – felelte.
Megpróbálták együtt visszarángatni Devit magukhoz, a
hajóhoz. Thebes ott dolgozott a lány mellett, bár ez kétszer
annyi munkát jelentett számára, s közben történeteket mesélt
neki arról, amikor évtizedekkel korábban besorozták a dél-
afrikai űrprogramba, mikor még ő is fiatal volt, és az