Az elmélet szerint minden, amit részecskéknek gondolunk, valójában
parányi rezgő húrok. Hogy mennyire kicsi annak a szemléltetésére vegyünk
egy csepp vizet. Ebben a milliószor millió hidrogén és oxigén atomban
képzeljük el, hogy kiveszünk egyetlen hidrogén atomot, és a 10 milliárd
szorosára nagyítsuk fel. Ekkor nagyjából fél méteres lesz. Vajon már
látnánk a húrokat? A válasz, nem! növeljük tovább a hidrogén atomot,
akkorára, mint a naprendszer, de a húrok még mindig nem látszanak. Csak
ha az atom eléri a megfigyelhető világegyetem méretét, akkor válnak
láthatóvá. Ha egyetlen hidrogénatom akkora, mint a világegyetem, akkor
benne egy húr akkora, mint egy fa. Meglepő, hogy egyáltalán képesek
vagyunk értelmesen beszélni arról, mi létezhet ennyire kicsi méretekben.
A kutatók elméleteket is kidolgoztak, hogy mi történhet abban a parányi
világban. Ez a tudomány egyik szent Grálja. Vélhetően a Planck hossznál
megszűnik a hagyományos tér és idő, de nem tudjuk, mi veszi át a
helyüket. Valami még alapvetőbb dologgal kell felváltanunk a térről
alkotott elképzelésünket, ami talán eltérő számú dimenzióval dolgozik,
vagy egyszerűen egészen más jellegű.