Tedd fel, hogy a nullhipotézis (H) igaz.
H-ból az következik, hogy egy bizonyos O kimenet igen
valószínűtlen (vagyis a Fisher-féle 0,05-os küszöb alatt
marad).
De O-t mégis meg lehetett figyelni.
Ennélfogva H igen valószínűtlen.Más szóval nem visszavezetés a képtelenségre, hanem
visszavezetés a valószínűtlenre.
Erre klasszikus példával szolgál egy 18. századi csillagász és
egyházi férfiú, John Michell; ő az elsők között használt
statisztikai módszereket az égitestek tanulmányozására.{^2 } A
Bika csillagkép egyik sarkában szinte mindegyik civilizáció
észlelt egy halvány csillagcsoportot. A navahó indánok a
Dileyehe (’a villódzó alak’) nevet adták neki, a maorik
Matarikinek nevezték (’Isten szemei’). Az ókori rómaiak
szőlőfürtöt láttak bele, a japánoknak ez a Subaru (ha eltűnődtél
már azon, hogy honnan ered a Subaru cég hatcsillagos
emblémája: hát innen). Mi Plejádoknak mondjuk (magyarul
Fiastyúknak is).
A megfigyelések és a mítoszteremtés évszázadai sem adtak
azonban választ a Plejádokat illető tudományos alapkérdésre:
Igaz-e, hogy ez a csillagtársulás valódi csillagtársulás? Vagy
pusztán hat, egymástól irdatlanul messze lévő csillag, csak a
Földről látszik úgy, mintha egy irányba esnének? A
látómezőnkbe eső véletlen elhelyezkedésű fénypontok ilyennek
tűnnek: