Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

eldönteni, hogy milyen színű zselés cukrot egyél, akkor
ugyanabba a hibába esnél, amelybe a hadsereg esett, amikor a
Németországból visszatért repülőgépeken számolta a
fegyvergolyó ütötte lyukakat. Amint azt Wald Ábrahám
világossá tette, ha valóságos képet akarsz kapni a történtekről,
akkor tekintetbe kell venned a vissza sohasem tért
repülőgépeket is. Ez az íróasztalfiók-probléma néven ismert
nehézség: a tudomány csak nagyon torz képet kaphat a
feltevésekkel kapcsolatos bizonyítékokról, ha a statisztikai
szignifikancia küszöböt állít a közzétételük elé. De ennek a
problémának egyszer már adtunk nevet: ez a baltimore-i
tőzsdeügynök ügye. A szerencsés kutató izgatottan írja a
sajtóközleményt a 16-os zöld szín bőrgyógyászati
vonatkozásairól – éppúgy, ahogyan a naiv befektető elküldi a
megtakarításait az őt átejtő tőzsdeügynöknek. A befektető
szeme – akárcsak a kutatóé – csak azt az egyetlen alkalmat látja,
amikor a kísérlet történetesen sikerrel járt, a sikertelen
kísérletek jóval szélesebb köre azonban rejtve marad előtte.
A kettő között azonban van egy nagy különbség. A
tudományban nincs cselszövő és nincs ártatlan áldozat. Ha a
tudományos közösség az asztalfiókba zárja sikertelen
kísérleteit, akkor egyszerre játssza mindkét szerepet. A
tudományos közösség magát ejti át.
És mindez még azon a feltevésen alapul, hogy a szóban
forgó kutatók tisztességesen játszanak. Holott nem mindig.
Emlékszel még a bibliakódolókat lépre csaló
mozgástérproblémára?