az elmélet nincs úgy megtervezve, hogy túlélje ezt a
kirostálódást. Márpedig az összeesküvés-elméleteket olyanra
csinálják.
Képzeld el, hogy egy szavahihető barátod azt mondja, a
bostoni maratonin történt robbantás a szövetségi kormány
műve volt, csak hogy, tudom is én, meg lehessen indokolni,
miért van szükség az NSA részéről lehallgatásokra. Nevezzük
ezt T elméletnek. Elsőre, mivel a barátod szavahihető ember,
esetleg viszonylag nagy esélyt adsz ennek az elméletnek,
mondjuk, 0,1-nyit. De azután más értesülésekkel is találkozol: a
rendőrség rábukkant a valószínű elkövetőkre, az életben
maradt gyanúsított vallomást tett stb. Ezek a T fényében mind
nagyon valószínűtlenek, emiatt egyre kevésbé bízol T-ben, s
végül már egyáltalán nem hiszel benne.
A barátod pont emiatt nem is a T elméletet fogja neked
elmondani, hanem hozzákapcsolja egy U elmélethez: a szerint a
kormány és a média összeesküdött, s az újságok meg a
kábelcsatornák amiatt csupa hamis hírt közölnek: azt írják és
mondják majd, hogy a támadás iszlám radikálisok műve. A
kombinált T + U elméletnek nyilván kisebb lesz a priorja; eleve
nehezebb elhinni, mert egyszerre nyeletné le veled a T
elméletet meg egy másikat. De a szállingózó értesülések, bár a
magában álló T-t megdöntenék,[^78 ] a T + U elméletnek
egyáltalán nem ártanak. Dzsohar Carnajevet elítélték? Mi mást
is várhattunk volna a szövetségi bíróságtól – az igazságügyi
minisztérium is nyakig benne van! Az U elmélet valamiféle