Vagy elméletibb megfogalmazásban, ahogyan William Paley
liberális teológus írta 1802-ben, Természetes teológia, avagy az
istenség létezésének és tulajdonságainak a természeti
jelenségekből összegyűjtött bizonyítékai című munkájában:
Képzeljük el – írja Paley –, hogy a fenyéren átkeltemben lábam egy kőnek
ütközik, s valaki megkérdi, hogy is került oda ez a kő. Alkalmasint azt
válaszolom, hogy a legjobb tudomásom szerint mindig is ott volt; s úgy tűnik,
nem is lenne túlságosan könnyű kimutatni, hogy válaszom képtelenség. De
tegyük föl, hogy egy órát találok a földön, s most valaki újfent megkérdi,
miként esett, hogy az óra ott volt. Ekkor aligha gondolnék arra, hogy az előbbi
választ adjam – hogy, már amennyit én erről tudok, az óra bizonyára mindig
is ott volt. De miért nem válaszolhatom ugyanazt az órával kapcsolatos
kérdésre, mint a kővel kapcsolatosra? [...] amikor megvizsgáljuk az órát, azt
találjuk (s ezt nem fedezhetnénk fel a kőben), hogy számos alkatrészét egy
bizonyos cél szolgálatában készítették és rakták össze, például úgy készítették
és illesztették egymáshoz őket, hogy mozgást idézzenek elő, s ezt a mozgást
úgy szabályozták, hogy megmutassa, hány óra van.És ha ez igaz egy órára nézve, hogy ne volna még inkább igaz
egy verébre, az emberi szemre vagy az emberi agyra?
Paley könyve nagy sikert aratott, tizenöt kiadást ért meg
tizenöt év alatt.{^15 } Darwin alaposan végigolvasta egyetemi
éveiben, s később ezt mondta róla: „Azt hiszem, egyetlen
könyvet sem csodáltam annyira, mint Paley Természetes
teológiáját: régebben majdhogynem betéve tudtam.”{^16 } És
Paley érvelése – felfrissítve – gerince a modern intelligens
tervezés elgondolásnak is.
Persze ez a klasszikus visszavezetés a valószínűtlenre: