Az első bonyodalom: megérteni a priorokat. Ez nem
könnyen fér az ember fejébe. A rulettkerékről azt kérdeztük: A
kerék első megforgatása előtt mennyire vagyunk hajlamosak
azt gondolni, hogy a kereket megbabrálták? Most meg azt
kérdezzük: Ha nem tudjuk, hogy létezik-e a világegyetem, a
Föld, vagy hogy mi magunk létezünk-e, mennyire tartanánk
valószínűnek Isten létezését?
Ezen a ponton az a szokásos lépés, hogy széttárjuk a
kezünket, és a bájos nevű közömbösségi elvre hivatkozunk –
mivel semmi alapunk nincs azt tettetni, hogy nem tudnánk,
létezünk-e vajon, azért egyenlően osztjuk el az a priori
valószínűségeket: 50% a VAN ISTEN mellett, 50% a NINCS ISTEN
mellett.
Ha a NINCS ISTEN igaz, akkor az emberhez hasonló
bonyolult lények tiszta véletlenségből jöttek létre, talán a
természetes kiválasztástól ösztökélve. A tervezéspártiak
akkoriban is egyetértettek abban, s egyetértenek ma is, hogy ez
valami kivételesen valószínűtlen lehetőség; számszerűsítsük
ezt, és mondjuk, adjunk erre 1 a milliárdszor milliárdhoz esélyt.
Vagyis a jobb alsó téglalapba az 50% milliárdodrészének
milliárdodrésze kerül, más szóval 2 a milliárdszor milliárdhoz.
Mi a helyzet, ha a VAN ISTEN igaz? Nos, Isten sokféleképpen
lehetséges, nem tudjuk eleve, hogy a világegyetemet teremtő
Isten foglalkozott-e emberteremtéssel vagy más gondolkodó
valamik teremtésével, de feltehető, hogy bárminek, ami
rászolgál az Isten névre, meg kell hogy legyen a képessége
intelligens élet fabrikálására. Ha létezik Isten, akkor alighanem
blacktrush
(BlackTrush)
#1