Nem nyilvánvaló. Inkább csak akkor nyilvánvaló, ha már,
mint mai ember, tudod. De az a tény, hogy ez az életjáradékkal
foglalkozóknak újra meg újra elkerülte a figyelmét, azt
bizonyítja, hogy mégsem nyilvánvaló. A matematika tele van ma
már nyilvánvalónak látszó dolgokkal – hogy negatív számokat
össze lehet adni és ki is lehet vonni egymásból, hogy a sík
pontjait hasznos lehet számpárokkal leírni, hogy bizonytalan
események valószínűsége matematikailag leírható és kezelhető –
de ezek egyáltalán nem nyilvánvaló dolgok. Ha azok volnának,
akkor nem csak olyan sok idő elteltével bukkantak volna fel az
emberi gondolkodás történetében.
Ez egy régi történetet juttat eszembe a Harvard matematikai
tanszékének egyik nagy öreg orosz professzoráról; nevezzük őt
O.-nak. O. professzor éppen egy bonyolult algebrai levezetés
közepén tartott, amikor a hátsó sorokból egy diák feltette a kezét.
- Professzor úr, nem értem az utolsó lépést. Miért cserélhető
fel az a két operátor?
A professzor felhúzta a szemöldökét, és azt felelte: - Esz nyílvanvolo.
A diák azonban nem érte be ennyivel: - Bocsánat, professzor úr, tényleg nem értem.
Erre O. professzor visszament a táblához, és mondott néhány
magyarázó mondatot. „Mit kell tennünk? Nos, a két operátor
diagonalizálható..., hát nem egészen diagonalizálható, de... egy
pillanat...” A professzor megállt kis időre, nézte, hogy mi van a
táblán, majd megvakarta az állát. Azután visszament a
szobájába. Eltelt vagy tíz perc. A diákok lassan már kezdtek volna