eszközzel. Harvey összeszedte néhány barátját (az MIT-n nem
olyan nehéz olyanokat találni, akik tudnak várható értékeket
számítani), és együtt vettek ezer szelvényt. Ahogyan sejtheted, az
egyik közte volt az 1 a 800-hoz eséllyel is nyertes szelvényeknek,
és Harvey társasága elvitte az egyik 2000 dolláros nyereményt.
Volt jó néhány hármas találatuk is, mindent összevéve nagyjából
megháromszorozták kezdeti befektetésüket.
Nem fogsz meglepődni, ha most azt hallod, hogy Harvey és
befektetőtársai nem hagyták abba a lottózást. Vagy ha azt
mondom, hogy Harvey sohasem jutott el annak a független
vizsgálatnak a befejezéséig – a tanulmányi előrehaladás kedvéért
legalábbis nem. Kutatási projektje ugyanis hamarosan jól menő
üzletté alakult át. Nyárra Harvey és szövetségesei egyszerre
tízezrével vették a lottószelvényeket – ennek a csoportnak az
egyik tagja szerezte be azt a rengeteg szelvényt a cambridge-i
Star Marketban is. Csoportjukat Random Strategiesnek (véletlen
stratégiáknak) nevezték el,{^10 } jóllehet a módszerük minden volt,
csak vaktában lövöldözés nem; ez a név a Random Hallra utalt,
arra a kollégiumra, ahol Harvey kifőzte, hogyan fakasszanak
pénzt a WinFallból.
És az MIT-s hallgatók nem voltak egyedül. A WinFall
kiaknázására legalább két másik fogadási klub is létrejött. Ying
Zhang (Jing Csang), a Northeastern Egyetemen PhD-fokozatot
szerzett bostoni kutatóorvos megalapította a Doctor Zhang
Lottery Clubot. Ezt a DZLC-t gyanították a quincyi kiugró
szelvénybeszerzés mögött. Nemsokára 300 000 dollárért vettek