Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

húzásnak a napján Harvey-nak kellett irányítania csoportjában a
tagokat, hogy átnézzék a szelvényeket azokon az
elárusítóhelyeken, ahol az árusok hajlandók voltak ennyi
rengeteg szelvénnyel bajlódni. És a nyerőszámok közzététele
után még ott volt a strapa: kiszűrni a nyertes szelvényeket a
nyeretlenek közül. Nem mintha a vesztes szelvényeket a
szemétbe lehetett volna dobni; Harvey-nak dobozokban kellett
őket tárolnia, mert ha sokat nyersz a lottón, akkor az IRS (az
Internal Revenue Services, az amerikai adóhatóság) sokszor fog
ellenőrizni, és Harvey kénytelen volt iratokkal igazolni
szerencsejátékosi tevékenységét. (Gerald Selbeenek ma is húsz-
egynéhány lavórja van tele a vesztes, összesen vagy 18 millióért
vett lottószelvényekkel; ez tölti ki fészerének egy részét.) A
nyertes szelvényekkel is volt még tennivaló. A csoport minden
tagjának külön W-2G adóívet kellett kitöltenie minden húzáskor,
még ha keveset nyertek, akkor is. Nem hangzik jó mulatságnak,
igaz?
A főellenőr becslése szerint a Random Strategies 3,5 millió
dollárt szerzett (adózás előtt) a Cash WinFall hétéves fennállása
alatt. Nem tudjuk, hogy mennyi jutott belőle James Harvey-nak,
de azt tudjuk, hogy vett egy autót.
Egy 1999-es Nissan Altimát, használtan.
Csak nemrég múltak el a szép idők – a Cash WinFall első
napjaiban még könnyedén meg lehetett kétszerezni a befektetést
–, s Harvey meg a csapata alighanem oda szeretett volna
visszatérni. De hogyan is sikerült volna ilyesmi a levitelkor