Galton nagyon hamar rájött, hogy ezeknek az öröklődés és a
véletlen összejátszásából adódó szórásdiagramoknak a geometriai
szerkezete a legkevésbé sem véletlenszerű. Mintha többé-kevésbé
bele lennének foglalva egy olyan ellipszisbe, amelynek a
középpontját az apák és a fiúk magasságának átlaga jelöli ki.
Az adatoknak ez a ferde tengelyű ellipszise már abból a
táblázatból is meglehetősen jól kivehető, amelyet Galton tett közzé
1886-os, „Regression Towards Mediocrity in Hereditary Stature”
(Visszatérés a középszerhez az örökölt testmagasságban) címmel írt
tanulmányában. Nézd csak meg, milyen alakot rajzolnak ki a
táblázatban a nullától különböző adatok. A táblázatból azt is
láthatod, hogy nem mondtam el mindent Galton adathalmazáról:
például az ő y koordinátája nem „az apa magassága”, hanem „az
apa magasságának és az anya magassága 1,08-szorosának[^147 ] az
átlaga” – ahogyan Galton nevezte: a „szülői közép”.