való visszatérés csekély, a kis excentricitás ennek épp az
ellenkezőjére vall: arra, hogy az átlaghoz való visszatérés
uralkodik. Galton ezt az általa felismert mértéket korrelációnak
nevezte el, és így nevezzük ma is. Ha a Galton-féle ellipszis
majdnem kerek, akkor a korreláció majdnem 0; ha lapult –
odalapul az északkelet–délnyugati tengelyre –, akkor a korreláció
közel áll az 1-hez. Az excentricitás révén – ez a fogalom már
legalább az időszámításunk kezdete előtti 3. században élt pergai
Apollóniosz óta jelen van a geometriában – Galton lehetőséget
talált két változó közötti összefüggés mérésére, s ezzel megoldotta a
- századi biológia egyik leginkább lényegbe vágó kérdését: az
öröklődés mennyiségekkel való jellemzését.
A tőrőlmetszett borúlátás most ezt kérdezteti az emberrel: És ha
a szórásdiagram nem hasonlít ellipszisre? Akkor mihez kezdünk?
Van erre egy gyakorlatias válasz: a valóságos életből származó
adathalmazok gyakran ellipszisekbe rendeződnek. Nem mindig, de
eléggé gyakran ahhoz, hogy ezt a technikát széles körben használni
lehessen. Így fest, ha egy diagramon együtt ábrázoljuk a 2004-ben
John Kerryre szavazók és a 2008-ban Obamára szavazók
részarányát. A pontok egy-egy választókerületnek felelnek meg: