republikánusokat kedvelik, nem szeretik Harry Reid demokrata
szenátort, és azt hiszik, hogy van „War on Christmas” (vita a
karácsonyon). A függőleges tengely nagyjából a „jólértesültséget”-et
méri: akik a grafikon alsó felébe kerültek, azok többször
válaszoltak „nem tudom”-mal a tájékozottabbaknak való
kérdésekre – olyasmire, hogy „Támogatja-e vagy inkább ellenzi azt,
ahogyan Mitch McConnell [a szenátusi kisebbség vezetője] a
munkáját végzi?” –, és nemigen vagy csak alig érdekelte őket a
2012-es elnökválasztás.
Ellenőrizhető, hogy a két tengelyre felmért változók között
nincs korreláció[^160 ], ahogyan azt már ránézésre is látni lehet. A
pontok nem „törekszenek” sem jobbra, sem balra, ahogyan
végigtekintesz az oldalon. De ez nem jelenti azt, hogy a két
változónak ne volna köze egymáshoz. Az összefüggés nagyon is jól
kivehető. A grafikon „szív alakú”, a két oldalon egy-egy
kidomborodással és egy alsó csúcsponttal. Ahogyan nő a
válaszadók tájékozottsága, nem válnak egyre inkább demokratává
vagy republikánussá, de egyre jobban polarizálódnak: a baloldaliak
továbbmennek bal felé, a jobboldaliak jobb felé, s az eleve ritka
középső tartomány felfelé még ritkább lesz. A grafikon alsó
részében a kevésbé jól értesültek inkább a közép felé húznak. Ez a
grafikon egy, a politológiai irodalomban mára közhellyé vált
kijózanító tényt jelenít meg. A határozatlan választók egészében
véve nem azért határozatlanok, mert gondosan mérlegre tennék a
jelöltek erényeit, és mert nem hatna rájuk semmilyen politikai
dogma. Azért határozatlanok, mert alig figyelnek oda.
Egy matematikai eszköz csak bizonyosfajta eseményeket jelez,
másokat nem – mint bármely más tudományos eszköz. A