ugyanaz a helyzet, amellyel a 7. fejezetben találkoztunk: a
nullhipotézis szigorúan véve majdhogynem mindig hamis.
Eléggé semmitmondó lenne feltenni a kezünket, és közölni,
hogy: „Minden korrelációban van minden mással!” Nem térünk ki
tehát az összes ilyen korrelációra. Ha jelentést olvasol arról, hogy
ez vagy az a dolog korrelációban áll valami egyébbel, akkor
kimondatlanul is azt hozzák a tudomásodra, hogy az a korreláció
figyelemre méltóan „erős” – rendszerint azért, mert átment egy
statisztikai szignifikanciateszten. Mint már láttuk, a statisztikai
szignifikanciateszttel sok veszély jár, de az mégiscsak olyan jel,
amelynek láttán a statisztikus felül, eszmélni kezd, és azt mondja:
„Itt lennie kell valaminek.”
De vajon minek? Most jutottunk el a dolog csakugyan nyúlós
részéhez. A házas családi állapot negatív korrelációban van a
dohányzással, ez tény. S ezt a tényt rendszerint a következőképpen
fogalmazzák meg:
„Ha dohányos vagy, kevésbé vagy hajlamos megházasodni.”De egy apró változtatás egészen megmásítja ennek az értelmét:
„Ha dohányos volnál, kevésbé lennél hajlamos megházasodni.”Különösnek látszik, hogy kijelentő mondat feltételessé való
átfogalmazása ilyen lényegesen megváltoztatja a mondandót. De az
első mondat csupán állítás arról, hogy mi a helyzet. A második már
egy sokkal kényesebb ügyben tapogatózik: Mi lenne a helyzet, ha
megváltoztatnánk valamit a világban? Az első állítás korrelációt