Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

figyelünk fel, hogy a karfiol összefüggésben van az ízületi
gyulladással, vagy hogy a rezgő fogkefék összefüggnek az
autizmussal. S ha a beavatkozás minden ilyen esetben várhatóan
hétszáz ember életét mentheti meg, akkor mindegyikre el kell
szánnunk magunkat, és akkor minden ilyen esetben átlagosan évi
hétszáz megmentett emberi élettel számolhatunk. A konkrét
esetekben lehet, hogy nagyobb kárt okozunk, mint hasznot, de
mindent összevéve sok ember életét fogjuk megmenteni. Mint a
lottójátékosoknak levitelkor, nekünk is fel kell készülnünk esetleges
veszteségre minden alkalommal, de szinte biztos, hogy hosszú
távon jól járunk.
S ha egy szigorúbb, bizonyítási kényszert előíró rendszerhez
ragaszkodunk – nem bocsátjuk ki egyik ajánlást sem, mert nem
biztos, hogy igazunk van? Akkor mind meghalnak, akiknek az
életét megmenthettük volna.
Remek dolog volna, ha pontos, objektív valószínűséget
tulajdoníthatnánk minden valóságos egészségügyi talányhoz,
csakhogy persze nem tudunk. A hatóanyagok és az emberi test
közötti kölcsönhatások ebben ismét csak különböznek a feldobható
pénzérmétől vagy a kitölthető lottószelvénytől. Leragadtunk a
rendezetlen, homályos valószínűségeknél – ezek fejezik ki, hogy
mennyire adunk hitelt a különféle hipotéziseknek. R. A. Fisher
éppen azt vonta hangosan kétségbe, hogy ezek a valószínűségek
csakugyan valószínűségek lennének. Vagyis nem tudjuk, és nem is
tudhatjuk, hogy a padlizsán, a rezgő fogkefe vagy a dohányzás ellen
indított kampányhoz pontosan milyen várható érték tartozik. De
annyit nemegyszer biztosan elmondhatunk, hogy a várható érték
pozitív. Ebből persze most sem következik az, hogy a kampány