ilyen kijelentések csak naiv elméletgyártók behatolási kísérletei
egy olyan területre, amelyhez egyedül az orvosi szakmának van
jussa. „A rák biológiai probléma, nem statisztikai – írta 1958-ban. –
A statisztikának éppenséggel juthat segédszerep a
megmagyarázásában, de ha a biológusok megengedik, hogy a
statisztikusok döntőbírók lehessenek biológiai kérdésekben, akkor
abból óhatatlanul tudományos katasztrófa lesz.”{^10 }
Berksont az különösen aggasztotta, hogy nemcsak a dohányzás
és a rák között találtak korrelációt, hanem a dohányzás és vagy
tucatnyi más betegség között is, az emberi szervezet minden
rendszeréből. Eleve valószínűtlennek látta, hogy a dohányzás
ennyire mérgezően hatna mindenre. „Olyan ez, mintha egy olyan
szerről, amelyet korábban hatásosnak véltek a megfázás ellen,
egyszer csak kiderülne, hogy enyhít minden felső légúti bántalmat,
sőt gyógyítja a tüdőgyulladást, a rákot és sok más betegséget is. Egy
kutató azt mondaná erre: »Itt valami nincs rendben a kutatási
módszertan körül.«”{^11 }
Fisherhez hasonlóan Berkson hajlamosabb volt az „alkati
hipotézisnek” hitelt adni: annak, hogy valamilyen, a nem
dohányzók és a dohányzók között eleve meglévő különbség
magyarázza a dohányzástól tartózkodók jobb egészségi állapotát:
Ha a népesség 85–95 százaléka dohányos, akkor – a felszínen úgy tűnhet – a nem
dohányzó csekély kisebbség különleges alkatú. Nem valószerűtlen, hogy átlagban
hosszabb életűek lennének, és emiatt a halálozási ráta viszonylag kicsi a
népességnek ebben a csoportjában. Végül is azoknak az embereknek a szűk
csoportja, akik sikeresen ellenállnak a cigarettahirdetések szakadatlan
dörgölőzéseinek és reflexkiépítő hatásának, kétségkívül edzett társaság, és ha
ezeknek a rohamoknak ellenállnak, akkor nem okozhat nekik különösebb
nehézséget kivédeni a tuberkulózist vagy a rákot sem!{^12 }