Ross Perot talán ezt szerette volna –, hogy a többség sem Busht,
sem Clintont ne akarta volna az Ovális Irodában látni.
Az Amar fivérek okfejtése meggyőzőbb. Ha tudni szeretnéd,
hány állam tartja a szellemileg visszamaradottak kivégzését
erkölcsileg megengedhetetlennek, akkor egyszerűen kérdezd
csak azt, hogy hányuk helyezte törvényen kívül – s az a szám
harminc, nem tizennyolc.
De ezzel nem akarom azt mondani, hogy Scalia
következtetése mindenestül rossz, s hogy a többségi vélemény a
helyes; az jogi kérdés, nem matematikai. És a tisztesség arra
kötelez, hogy leszögezzem: Scalia is bevitt néhány matematikai
ütést. Stevens bíró többségi véleményében az áll például, hogy
szellemileg visszamaradottak kivégzése még azokban az
államokban is ritka eset, amelyek nem emeltek kifogást ez ellen
a gyakorlat ellen, s ezzel azt sejtette, hogy létezne a hivatalos
állami törvényhozáson túlmutató közellenállás az ilyen
kivégzésekkel szemben. Steven azt írja, hogy a Penry-ügy és az
Atkins-ügy között eltelt tizenhárom év alatt csak öt államban
volt erre példa.
Valamivel több mint hatszáz embert végeztek ki ezekben az
években.{^11 } Steven 1%-ban jelölte meg a mentálisan
visszamaradottak részarányát az Egyesült Államok
népességében. Ha tehát a szellemileg visszamaradottakat
pontosan ugyanakkora hányadban végezték ki, mint az
embereket általában az egész populációhoz viszonyítva, akkor a
visszamaradottak körében hat vagy hét lehetett a kivégzettek