Más szóval a szavazók többsége a középen álló jelöltet,
Montrollt Kiss elé sorolta, s Montrollt a szavazóknak szintén a
többsége Wright elé sorolta. Ez elég alapos ok arra, hogy
Montroll legyen az első – pedig ő már az első körben kiesett. Itt
láthatod az azonnali lefutásos rendszer egyik buktatóját. Egy
középen álló jelöltnek, ha elég sokan kedvelik, de senki sem
teszi az első helyre, nagyon nehéz dolog választást nyernie.
Mindent összevetve:
Hagyományos amerikai választási módszer: Wright a győztes;
Azonnali lefutás módszere: Kiss a győztes;
Páros összehasonlítás: Montroll a győztes.Összezavarodtál? Pedig lesz ez még cifrább is. Tegyük fel, hogy
a „Wright, Kiss, Montroll” sorrendet megadó 495 szavazó
inkább csak Kissre magára szavaz, a másik két jelöltet fel sem
veszi a listájára. S, mondjuk, a csak Wrightot megjelölő 300
szavazó meg Kissre vált át. Akkor Wright 795-öt veszít azokból,
akik az első helyre őt tették, s ezzel visszavetik 2502-re, vagyis
nem Montroll kerül ki az első kör után, hanem ő. A további
összevetésben már csak Montroll és Kiss áll egymással
szemben, és Montroll győz, 4067-tel 3777 ellenében.
Láttad, mi történt? Több szavazatot adtunk Kissnek – erre
nem győz, hanem veszt!
Nem lenne csoda, ha ettől már szédülnél egy kicsit.
De ha meg akarod nyugtatni magad, van miben fogódznod:
legalább van észszerű érvünk azt gondolni, hogy kinek kellett
volna megnyernie ezt a választást. Montrollnak, a demokrata