69
70
71
72
73
figyeljenek egy kosárlabdát egymásnak dobáló
hallgatócsoportot, s a nézők azután többnyire nem veszik
észre, hogy a dobók között szépen elsétál egy gorillajelmezbe
öltözött színész.
Ezek a példák mind Matthew Hankins
egészségpszichológusnak, a nem szignifikáns eredmények
nagy műértőjének blogjából, az ottani hatalmas gyűjteményből
valók.
Ebben a példában csupa kitalált szám szerepel, részben azért,
mert a konfidenciaintervallumok tényleges kiszámítása
bonyolultabb, semhogy egy ilyen kis helyen
elmagyarázhatnám.
Vigyázat, túlzott egyszerűsítés! Fisher, Neyman és Pearson is
sokáig élt, és sokáig is írt, gondolataik és alapállásuk is
változott az évtizedek alatt; az általam csak nagy vonalakban
felvázolt filozófiai különbség figyelmen kívül hagy sok szálat a
gondolkodásukban. Egyebek között az a szemléletmód, hogy a
statisztika elsődleges célja a döntéshozatal, inkább Neymanhoz
köthető, mint Pearsonhoz.
Az itt használatos alapmódszert logisztikus regressziónak
nevezik, ha tovább akarnál tájékozódni a szakirodalomban.
Ebben a szövegösszefüggésben az 1. és a 2. kérdés
összetévesztését az ügyész tévedésének szokás nevezni. Coralia
Colmez és Leila Schneps a Math on Trial (Matematika a
tárgyalóteremben) című könyvben részletesen bemutat
néhány idevágó valóságos esetet.