Isten Neve, JHVH – négy betűből áll; a bohócok és a festőműhely ábrái
négy esetet sugallnak. Aláhúztam bizonyos részt Leusden könyvében; ez a
rész arról tudósít, hogy a zsidók napnyugtától napnyugtáig számították a
napot; ebből a részből arra lehet következtetni, hogy a halálesetek minden
hónap negyedikén történtek. Én küldtem az egyenlő oldalú háromszöget
Treviranusnak. Sejtettem, hogy maga hozzáteszi majd a hiányzó pontot. Azt
a pontot, amely tökéletes rombuszt ad, azt a pontot, amely kijelöli a helyet,
ahol pontos halál várja. Mindent kigondoltam, Erik Lönnrot, hogy
idecsaljam magát Triste-le-Roy magányába.
Lönnrot kerülte Scharlach tekintetét. A homályos sárga, piros és zöld
rombuszokra osztott fákat és eget nézte. Kissé fázott, és valami
személytelen, szinte névtelen szomorúságot érzett. Már éjszaka volt; a
porlepte kertből egy madár hiábavaló rikoltása hangzott fel. Lönnrot
utoljára vette fontolóra a szimmetrikus és időszakos halálesetek
problémáját.
- A maga labirintusában fölösleges módon három vonal van – szólalt
meg végül. – Tudok egy görög labirintusról, amely egyetlen egyenes vonal.
Ebbe a vonalba annyi filozófus pusztult bele, hogy belepusztulhat egy
detektív is. Scharlach, ha egy más megtestesülésben üldözőbe vesz majd,
játsszon meg (vagy kövessen el) egy gyilkosságot A pontban, aztán egy
másodikat B-ben, nyolc kilométerre A-tól, aztán egy harmadik gyilkosságot
C-ben, négy kilométerre A-tól és B-től, félúton közöttük. Várjon rám azután
D pontban, két kilométerre A-tól és C-től, megintcsak félúton. Öljön meg
D-ben, ahogy most öl meg Triste-le-Roy-ban. - A következő alkalomra, amikor megölöm – felelte Scharlach –,
megígérem magának ezt a labirintust, amely egyetlen egyenes vonalból áll,
és láthatatlan, végeérhetetlen.