szeretetre méltó hülye mosollyal, barna hajjal és a francia nyelvben való
felülmúlhatatlan járatlansággal. Bogle tudta, hogy az áhított Roger Charles
Tichborne tökéletes fakszimiléjét képtelenség előállítani. Azt is tudta, hogy
minden kimódolt hasonlóság csak szembeötlőbbé tesz bizonyos
elkerülhetetlen különbségeket. Lemondott tehát minden egyezésről. Rájött:
az igény ilyen mértékű tarthatatlansága meggyőző bizonyság arra nézve,
hogy szó sincs csalásról, hiszen soha senki se leplezte volna le ilyen
nyilvánvaló módon, hogy a legcsekélyebb bizonyítéka is hamis. Nem
szabad megfeledkezni az idő mindenható közreműködéséről sem: tizennégy
esztendei délvidék és viszontagság megváltoztathat egy embert.
Más alapos érv: Lady Tichborne ismételt esztelen hirdetései arra
vallanak, teljesen biztosra veszi, hogy Roger Charles nem halt meg, és fel
akarja ismerni a fiát.
A találkozás
A mindig szófogadó Tom Castro írt Lady Tichborne-nak. Hogy
megalapozza személyazonosságát, meggyőző bizonyítékul említést tett a
bal mellbimbóján éktelenkedő két anyajegyről és egy fájdalmas, de éppen
ezért felejthetetlen gyerekkori epizódról, arról, hogy megtámadta egy
méhraj. Az értesítés rövid volt, s Tom Castróhoz és Bogléhoz méltón híján
helyesírási aggályoknak. Egy párizsi szálló impozáns magányában a hölgy
boldog könnyek között olvasta el újra és újra, s néhány nap alatt felébredtek
benne a fia kívánta emlékek.
- január tizenhatodikán Roger Charles Tichborne bejelentette
érkezését abban a szállóban. Tiszteletteljes inasa, Ebenezer Bogle ment