Utánuk két rendőr lépett ki, ők Francisco Ferrarit és don Eliseo Amarót
vonszolták magukkal. Pisztolylövések végeztek velük. A jegyzőkönyvbe
azt írták, hogy ellenszegültek a letartóztatásnak, és ők kezdtek el tüzelni. Én
tudtam, hogy hazugság, mert sohasem láttam pisztolyt náluk. A rendőrség
kihasználta az alkalmat, hogy kiegyenlítsen egy régi számlát. Néhány nap
múlva elmondták, hogy Ferrari szökni próbált, de egy golyó leterítette. A
napilapok persze olyan hőst faragtak belőle, amilyen talán a valóságban
sohasem volt, és amilyennek én álmodtam.
Engem a többiekkel együtt bekísértek, majd nemsokára elengedtek.”
Végh Zsoldos Péter fordítása