Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

szinte valamennyien bódulatba estek. Persze nem dohányozhattak. Már nem
is érdekelte őket az a futóverseny, mégis mindnyájan nézték.



  • Engem is üstökön ragadnak majd – mondta az egyik fogoly
    irigykedve.

  • Persze, de a tömegben – tette hozzá a szomszédja.

  • Akárcsak téged – vágott vissza a másik.
    Egy őrmester karddal vonalat húzott keresztben az úton. Kioldották
    Silveira és Cardoso csuklóján a kötelet, hogy az se gátolja őket a futásban.
    Jó ötkönyöknyi távolság volt köztük. Ráálltak a rajtvonalra; egy-két tiszt
    még megkérte őket, hogy ne okozzanak csalódást, mert sokan bíznak
    bennük, és jókora összegekben fogadtak.
    Silveirának a Fekete Nolan jutott bakóul, akinek a nagyszülei minden
    bizonnyal a kapitány családjában voltak rabszolgák, ezért viselték az ő
    nevét; Cardoso a hivatásos hóhért kapta, egy idősebb corrientesi férfit, aki
    mindig vállon veregette a halálraítélteket, s így öntött lelket beléjük: „Fel a
    fejjel, barátom; az asszonyok többet szenvednek ennél szüléskor.”
    A két szorongó férfi előredőlt, nem néztek egymásra.
    Nolan jelt adott.
    A szerepléstől öntelt Fekete túllőtt a célon: egy látványos csapással
    fültől fülig érő sebet hasított; a corrientesi hóhérnak egy keskeny vágás is
    megtette. A két férfi torkából kibuggyant a vér, tettek még néhány lépést,
    aztán hasra vágódtak. Cardoso estében előrerántotta a karját. Nyert, de talán
    sose tudta meg.


Scholz László fordítása
Free download pdf