Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

két helyen, két időben.
Mindjárt belement, és, bár rá sem nézett az órájára, megjegyezte, hogy
későre jár. Mindketten hazudtunk, és mindketten tudtuk is egymásról.



  • Hamarosan értem jönnek – mondtam.

  • Magáért jönnek? – kérdezte.

  • Bizony. Mire ilyen idős leszel, majdnem teljesen megvakulsz. Már
    csak sárgát, fényt és homályt látsz. De ne törődj vele. Nem olyan borzasztó
    az, ha fokozatosan veszti el a szeme világát az ember. Olyan, mint egy
    lassú, nyári alkony.
    Elbúcsúztunk, de nem fogtunk kezet. Másnap nem mentem el. Biztos ő
    se.
    Senkinek sem mondtam el ezt a találkozást, pedig sokat töprengtem
    rajta. Azt hiszem, rájöttem a dolog nyitjára. Csakugyan találkoztunk, de a
    másik csak álmában beszélt velem, így történhetett, hogy megfeledkezett
    rólam; én ébren társalogtam vele, és még most is gyötör a beszélgetésünk
    emléke.
    A másik csak álmodott engem, de nem egészen. Most már tudom, hogy
    azt a dátumot álmodta, a dollár nem létező kibocsátási dátumát.


Benyhe János fordítása
Free download pdf